Spartan Race Tokaj Super - 2016.10.22., Tokaj

2016. október 24. 11:23 - sebiszabi

Tokaj szőlővesszein sárban hemperegtél

2016_tokaj_super.png

Pedig annyira vártam ezt a napot. Szépen leszervezett szállás, előtte egy nappal megérkezés, minden tekintetben csak a versenyre kellett figyelni, semmi más nem szólhatott közbe. A kolesz mondjuk kiürült már, mire elkészültünk, mert kb. mindenki korábbi futamban, vagy SRTG futamban indult, így a 11.30-as rajtra kb másfél órával előbb mentünk ki, mert a kolesz szoba sivársága nem igazán tudott felpörgetni, majd a Fesztiválkatlan. Első piros pontot gyorsan osszuk is ki a szervezőknek, mert a Katlant választani a rendezvény központjának, az több, mint zseniális. Az indulás és az érkezés kialakítása szerintem teljesen rendben volt, igazi stadion-feeling érzése volt a versenyzőknek, rengeteg ember odafért nézelődni - plusz a Katlan infrastruktúrája nem várt spártai szintet hozott tökéletes wc-kkel és öltözőkkel (még ha az mindössze egy betonkocka belseje is volt csak).

10.00-s indulás

Közzétette: OCR Magazin – 2016. október 22.



Nézelődés, bagcheck, nézelődés/szurkolás és bemelegítés. Így telt egy a rajtig az idő, de hiába a negyed órás közös bemelegítés, csak nem akart jönni az ihlet. Már bent állunk a boxban, percek vannak a rajtig. Fél éve ezért futom a dombokat, ezt akartam és semmi! Füst, duda és elindulunk. Kényelmes kocogás a Bodrog mellett, aztán le a sáros alagútba, ahol azért pár gumiabroncsot a félsötétben elrejtettek. Létrán fel, előre a hatos falig, aztán ki a civilizációból, de előtte a memória: 53T6GM. Aztán kezdődött móka! Széttaposott úton egy meredek kaptatón felfelé. Néhányszor meg kellett azért állni levegőért, de egyrészt a jöttek a bíztató szavak, másrészt pedig az egy héttel a verseny előtt beszerzett “normális” terepcipő jótékony hatását már lehetett érezni. Elég volt csak a baktatásra figyelni, mert a cipő megoldotta az saját dolgát, nem volt sok csúszkálás visszafelé. Aztán felértünk a pukli tetejére, ami kb. 300 méteren volt, a szőlőtőkék közé, ahonnan a panoráma egészen mesés volt. Aztán meredeken lefelé vitt az út, ami sokaknak tök jól futható volt, én kicsit ronyóztam, féltettem a térdeimet a mély sárban, haver itt hagyott el először. Aki aztán lent “megvárt” az egyensúlynál, három lépés volt most is itt a karrierem (bünti).

tokaj_palya_nagy.jpg
Javítom magamat. Most kezdődött a Móka! Köves-sziklás turista úton újra a baktatás vállalata a főszerepet, meg az agybaj. Ahogy a sziklás “úton” ömlött lefelé a sár, azt még feldolgoztam. De amikor már csak sár, a bokáig, majd a vádliig érő sárban cuppogtunk meg-megcsúszva úgy, hogy az majdnem leeszi a cipőmet a lábamról, ott kezdtem elveszíteni a fonalat. Itt hagyott le haver másodszor, többet már nem is láttam, csak a célban. Lépésről lépésre hagytam el az agyamat. Szinte áldás volt a sárból kijönni és elindulni a fenyőerdőben toronyiránt a TV toronyhoz. Nem tudom, hogy az eredeti út milyen szélesre volt kijelölve, de amikor mi mentünk, akkor az ott már legalább 30 méter széles sztráda volt kitaposva. Irgalmatlan hosszúnak tűnt az út felfelé, azt hittem sose lesz vége.

Végre a TV toronyhoz értünk, kis magnashot, sok víz, miután átkínlódtam magam a hetes palánkon. Nagyszerű tervezés: bedurrant lábakkal a kaptató után palánkot tenni: tudatos, szemétség és köszönjük. Kis nézelődés, gyönyörködés a tájban és irány lefelé az erdőben. Gondolom már mondanom se kell, hogy mi volt az uralkodó elem: SÁR és még több sár. Közben egy kis rönkcipelés, volt lehetőség nem megdögleni a vaskosabb alatt, ezt választottam. Tovább lefelé a fák között, út nem mindig látszott, inkább csak az irány. Kisebb lejtőket lábon hordtam ki, nagyobbaknál csúsztam inkább seggen, majd az egyik ilyen helyen a lejtő alján a kitámasztás után a sárban maradt a cipőm én pedig kirepültem belőle egy tigrisbukfenccel a végén. Szó szerint kiestem a cipőmből! Visszamentem a jobbosért és hála a gyorskötőnek, ami nyakik sáros lett, tíz percet szórakoztam el, amíg vissza tudtam lépni bele. Kezdtem az őrület határára kerülni, itt törtem meg, azt hiszem. Nem hittem el, hogy ott ülök, baszakodok a cipővel, nem fog az agyam és sétálnak el mellettem a népek! Nagy nehezen összeszedtem magam annyira, hogy el tudtam indulni, de csak hébe-hóba futottam, inkább csak kocogtam.

29879239654_83fb0db6c9_o.jpg

Aztán végre vége lett a sárdagasztásnak egy időre. Valami kavicskupac mellett ereszkedtünk le a monkey+tricepsz kombóhoz. Ez is ötletes volt így együtt, öröm a vállaknak, nekem 60 burpee itt eldurrant. Aztán jött a varázslat. Jézus! Az-az! Vödrözés fel az Áldó Jézus szoborig és vissza. A helyes technikát megtalálva azért okés volt, de addig párszor letettem a vödröt és áldottam én is mindent. A közép-európai atlas carry csak kis hangolódás volt arra, amit közben folyamatosan hallhattunk. Mindenki ordított a hideg víztől. Mert tényleg …. hideg volt. (ide tetszőleges jelző beírható). Én a ‘ne gondolkozz’ elvet alkalmaztam. Odaértem, nem nézegettem, merültem. Egy teljesen értelmetlen, de jóleső zsigeri death metalos hörgést eresztettem el. Jobb lett kicsit. Sziklamászás, kötélmászás és újra sár és még több sár. Felérve a szőlősbe és is szüreteltem kicsit. Nem sokat, mert féltettem a gyomromat, pedig kellett volna, így utólag, mert az a néhány szem szőlő, amit bekapkodtam szinte csodával felérő erőt adott. Újra megérkeztem fejben, elkezdtek mozogni a lábaim. Drót alatt át - semmi különös - ki az asztfaltozott útra, akkor esett le, hogy megint a TV torony felé igyekszünk. Jött a nyolcas fal, ami a még segítséggel is kínzó volt - előtte azért ittam volna egy kortyot, de a vízszolgáltató már nem szolgáltatott, mert nem volt mit (kellett volna a vizes zsákom). Ez vezette fel a következő piros pontot érő megoldást. Zsákhordás + OUT kombó! Elképesztően nagy ötlet! Kicsi persze akkor utáltam, de ettől még zseni. Nem volt a sípálya túl meredek, csak hosszú, gondolom ezért dobták fel kicsit.
Aztán jött a nagy cargo, ahol azért kicsit összeállt a nép. Mászok fel, lábamat átteszem, a másik oldalon jönnék le, amikor egy wannabe Chuck Norris egy pörgőrúgással pofán rúgott. Néztem, hogy ez most honnan jött? A többiek is néztek, hogy most mi lesz - egy fél poénnal elütöttem a szitut, haladjunk. Aztán nagyon hosszú lefelé következett, persze sok-sok sárral. Ezt az utat törte meg 30 burpee a kötelmászásnál. Memory recall, jófek önkéntesek. Aztán a dárda - hagyjad már! Nem elég a baj, ráléptem a dárda kötelére, így a bábu előtt egy méterrel potty..

29880388894_2c3901ccce_o.jpg

Aztán a Hercules Hoist. A kötél használhatatlanul csúszós volt, ezért azt rendesen nem is lehetett üzemeltetni, ezért annyit csináltam, hogy a csomó felett megmarkoltam és addig sétáltam hátra, amíg a zsák fel nem ért. Aztán a verseny legszarabb része: háromnegyed óra állás a semmiért. A keskeny ösvényen állt a tömeg, de nem derült ki, hogy miért. Aztán inkább én is nekiálltam előzni, mert ezt nem lehet kivárni. Két kis lejtő, amin simán le lehetett volna jönni, de azért tettek ki kötelet is. Ez fogta volna meg a tömeget?! Nem hiszem el! Innen leérve közvetlenül a Katlan bejáratába érkeztünk meg, ahol a kombi multirig állt, meg sem próbáltam, inkább a maradék erőmet arra használtam el, hogy egy önkéntesnek hörögtem el az összes bajomat az előző 45 percért. Semmi értelme nem volt, se haszna, de az önkéntes csajszi olyan példásan kezelte a helyzetet, hogy simán visszavettem és elkezdtem nyomni a 30-at. A lány odaállt és elkezdte velem számolni a büntit, közben nyomta a lelkesítő dumáját. le a kalappal előtte! Innen már csak az A-Cargo volt, meg az érem, amit annyira nem éreztem magaménak a futam után, hogy inkább a sört kértem volna, mint a kéket. Mondjuk teát adtak a sör helyett, a szervezőknek volt igazuk. Gondolkodtam rajta, hogy az érmet meg a visszaküldöm Áder Jánosnak..

30394561972_03683a3761_o.jpg


Nagyon mérges voltam a verseny közben és közvetlenül utána is. Leginkább magamra, amiért így leolvadt az agyam. Ilyen hosszú és monoton dagonyázásban még nem volt részem így nem tudtam felkészülni erre, de nem gondoltam volna álmomban sem, hogy ez ennyire demotiváló érzés. Megőrültem tőle és tönkretett. Igen, ezt is gyakorolni kell versenyeken. Az idő, amit mentem, az teljesen értelmetlen - csak másnap a neten néztem meg, annyira érdekelt. Viszont ezek negatívumok mind-mind az én saját problémáim és nem általános szervezői hiba. Amit tudtak, ők megtettek, a többit intézte a két napos eső. Remekül összerakott ügyes pálya volt, ami sár nélkül mennyország lett volna, így “csak” példás.

Ami pedig a futam utáni afterparty-t illeti, mindenki szépen kiengedte a gőzt - finoman szólva. A teret gyakorlatilag belaktuk mi, spártaiak, a helyi erőknek nem túl sok helyet hagytunk. Az élő zene alatt is már kellően emelkedett volt a hangulat, de a “pokol” a Dévényi Tibi bácsi klón által vezényelt retro diszkóban szabadult el. Aki ott volt tudja, miről beszélek, aki nem, hát … az bukta…

Ezen írás közben még újra tanulok járni, mert mindenem fáj. Nagyon. Kicsit jó, hogy túlvagyok rajta, de kérdés, hogy innen hogyan tovább? Mert ilyen nyakig sár pálya bárhol, bármikor lehet de az nem lehet, hogy ennyire beálljak tőle. Ha jövő évi tervet (miszerint kettő, de legalább egy trifecta) teljesíteni szeretném, akkor szintet kell lépnem.

Emellett szeretnénk gratulálni az "űrlényeknek", akik a körülmények ellenére (vagy pont emiatt?) olyan elképesztő időeredményeket rajzoltak fel a táblára, hogy felfogni is nehéz. Jöjjenek az eredmények:
Elite férfiak: 
1. Žiška Peter - 01:53:11
2. Haviarik Jakub - 01:53:57
3. Tóth Ádám - 01:55:07

Elite nők: 
1. Gyurcsó Andrea - 02:28:15
2. Vejdělková Lenka - 02:35:38
3. Groholy Babett - 02:39:33

Elite csapat:
1. Extreme Obstacle Runners (Haviarik Jakub, Pospisil Richard, Zapalač Dušan, Milata Patrik)
2. HUN ELIT TEAM (Tóth Ádám, Czindrity Attila, Balhási Àkos, Szekeres Tamás)
3. OCR Elite Team (Kívés Bendegúz, Tömböly Dávid, Egri Viktor, Mészáros László)

Open férfiak: 
1. Főző Dániel - 02:31:25
2. Németh Benedek - 02:32:02
3. Strommer László - 02:34:39

Open nők: 
1. Maria Haraly - 03:02:58
2. Stryková Petra - 03:14:10
3. Rácz Irén - 03:17:42 (a lista szerint a 3. Kunya Zoltán lett, gondolom valami regisztrációs baki lehetett....)

Open csapat: 
1. Yakuza SRTG Győr (Főző Daniel, Flechner Gábor, Varga Zoltán Csaba, Komáromi Zsolt)
2. SRTG Budapest, Margit-sziget 15+ (Martyin Laszlo, Buka Peter, Meszáros Tamas, Bölcs Zoltán)
3. SRTG-Szombathely (Horváth Tamás, Bódi Krisztián, Imre Balázs, Petrovics Petrovics Szabolcs)

 

FOTÓK: Kis Pál (további fényképek itt)

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://ocrmagazin.blog.hu/api/trackback/id/tr1711833525

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kószák egyike 2016.10.24. 12:07:25

Már bocs de "Remekül összerakott ügyes pálya volt, ami sár nélkül mennyország lett volna, így “csak” példás." A nagy francokat! Aki ilyen pályának a végét 4-5000 a jó ég tudja hány induló így beszűkíti az egy idióta! Úgy venném ettől a bandától a Spartan név használat jogot mint a szél De Sena helyében. Mi több mint 1 órát vártunk toporogtunk araszolva, értelmetlenül. És akkor még egyéb rendezői-szervezői baklövésekről ne is beszéljünk. Ez gáz volt, méltatlan a Spartan Racehez mint márkanévhez. Lehet velem vitatkozni szívesen teszem!

kószák egyike 2016.10.24. 12:28:45

Félre értés ne essék a Spartan iránti rajongás nem múlt el imádom, és iszonyat jó volt a verseny sokat adott, de ez így gáz volt. A Spartan ennyi pénzért szervezzen jobban.
süti beállítások módosítása