OCR Running Warriors, 2019.06.15. @Bánk

2019. július 01. 13:39 - ocrguest

Keményebb, mint tavaly - pedig az se volt puha

64212555_2243123806003042_8372049075712819200_o.jpg

Nyár, szikrázó napsütés, naponta dőlnek meg a melegrekordok, „Ég a napmelegtől a kopár szík sarja, Tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta” – ahogy a „mondás” tartja. Mi lehetne a leglogikusabb válasza egy jóérzésű embernek erre a természeti jelenségre? Mondjuk egy keményebb OCR verseny semmiképp. Talán csak akkor, ha vízparti lubickolással is össze lehet kötni az eseményt, melyre jó példa volt a Bánki-tó partján, a Running Warriors Magyarország szervezésében megrendezett viadal.

A kétnapos eseményt 1+, 4+, 8+ kilométeres távokban, profi és amatőr, valamint gyermek kategóriákban lehetett teljesíteni, kinek-kinek ízlése, kondíciója, nem utolsó szempontból életkora szerint. Mivel az RW szerves része a magyar OCR szövetségnek, továbbá OB futamot is rendeztek, kis logikával ki lehetett következtetni, hogy sem a pálya, sem az akadályok nem a könnyedségükről lesznek híresek. És tényleg.

64462488_2243123756003047_1855549356476727296_o.jpg

Mi a leghosszabb etapra neveztünk. Ha már megizzadunk, akkor tegyük azt normálisan, ne csak úgy ímmel-ámmal. Délután érkeztünk Budapestről, ahol éppen egy monszun tombolt, de Bánkot szerencsére még nem érte el a vihar. (kár, az lett volna az igazi kihívás). A regisztráció gyorsan zajlott, időmérő chippet és pólót kaptak a nevezők. Szerencsére semmit nem kellett felragasztani, feltűzni a futó felszerelésre, így egyel kevesebb esélyt adtunk a technikai felsőnek, hogy megsérüljön. Az ajándék szövet azonban pamut volta miatt versenyre alkalmatlan, teremben viszont lehet benne feszíteni. Kidolgozott mellizmok esetén a „WARRIORS” felirat egészen szépen domborodik. Amennyiben a témában még kezdő szinten vagyunk, megfelelő adottságú hölgy ismerőseinket kérhetjük fel, hogy optikailag teszteljük a terméket.

Sajnos közös bemelegítésre nem került sor, ellenben közös rajtra igen. Az indulok szétzilálására a megfelelő eszközök sorban: fal, hegymenet, dombról le, magas fal, fal melyen át kell ugrani, hegymenet, dombon le. Kis futás a Lókos-patak partján, hogy egy laza 180 fokos fordulattal (több) száz métert visszagyalogolhassunk benne. Aki eddig képes volt szárazon tartani felső testét, annak nem túl jó hír, ahhoz, hogy kijusson a vízből egy merülést is meg kellett ejtenie, köszönhetően az előre látó szervezőknek, kik tudták, ilyen melegben nem lehet, hogy csak az izzadtság hűtse a testet.

64330937_2243123696003053_786797425481220096_o.jpg

Az első frissítőpontig vezető út vasúti sínekkel volt kirakva. Az erdők által nyújtott árnyék kevés vígaszt nyújtott a nyomott, meleg levegővel szemben. Elérve a focipályát, hol az itókát mérték, szomorúan kellett konstalálnunk, hogy ez még nem az a pillanat. A segítők finoman jelezték, hogy itt bizony még tovább kell menni, be az erdőbe.

Első akadály a természet. Jellemezhetnénk ezzel a lopott szlogennel ezt a szakaszt, sajnos kicsit más kontextusban, mint már jól megszoktuk. A pálya kijelölés elég jól sikerült. Ráterhelt a szervezetre.  Hegymenet, árkok, dombok, s mi szem szájnak ingere volt itt. És még több. Ki nem burokban éli mostanában kis életét tapasztalhatta, hogy állambácsin kívül egyre gyakoribb és kellemetlenebb vérszívók is csapolják testnedveit. Igen, annyi szúnyog nézhetett, svédasztalos uzsonnának minket, mint égen a csillag. Küzdelem az elemekkel, küzdelem a természettel, de ahogyan most is megtapasztalhattuk, a természet nem csak elvesz, ad is. Vidámabb, avagy lihegősebb társaim akarva, akaratlan nyelték a vérlényeket, bizonyos fokig pótolva ezzel az elhasznált energiát. Bezzeg, ha vér helyett zsírt szívnának ezek az élősködők, mekkora tömegrendezvényeket lehetne szervezni az erdőbe! Remélem nem lövök le túl nagy titkot, egy OCR jellegű megmérettetés is égeti a kalóriát rendesen, szóval B tervnek, nem elvetendő. Szerencsésebbeknek nagyobb testű rovarok is a szájukra akadhattak.

Az erdős területet a puszta váltotta fel. Elég eseménymentes egy etapról beszélhetünk, hébe-hóba el lehetett kapni egy éppen árnyékboksz világbajnokságra készülő riválisunkat, amint éppen vérplazmái megmentésén ügyködik.

Innen már tényleg nem kellett sokat futni a focipályáig, ahol az itató előtt csupán annyi dolgot szántak nekünk a rendezők, hogy fiúként kettő, lányként csupán egy töltött demizsonnal kellett megtenni egy félpályányi kört. A móka fokozása végett, a pálya kerületén egy-egy palánkot helyeztek el, melyet bizony le kellett küzdeni. Majd’ kiszakadt tőből a karom, de biztos nyúlt pár centit.

64310179_2243123446003078_4299417182766366720_o.jpg

Trendi fiataloknak izotóniás, hagyományos ízeket kedvelőknek sima víz enyhített a kezdődő kiszáradáson. Szőlőcukor annak járt, aki vett belőle. Pár lassító akadály és laza terep készített fel a legutálatosabb részre. Tavaly még egy zsák kővel, idén már valakinek a megmaradt térköveiből két darabbal kellett hegyet mászni. Alapból is kínkeserves egy feladat a hőségben, nemhogy tégladarabokat egyensúlyozva. A rovartámadás természetesen nem enyhült, így téve „kellemesebbé” az utat. Aki átélte az tudja, aki még nem annak megsúgom: itt is ég a zsír. Gyorsabban merül az ember, mint okostelefonja maximális fényerőn a legpörgősebb játékot püfölve. A hegymenet egy előnye, hogy előbb-utóbb véget ér és visszanézve eltölt az elégedettség: igen, megcsináltam!

Erdőn, folyamatosan lefele vezetett tovább az út a tó irányába. Az időjárás megcsapott mentálban is, de remélem azért nem hagyok ki semmit. A céllal szemközti oldalon bukkantunk fel, ahol eddig még nem látott szerkezetet állítottak utunkba. Két, körülbelül 40*150 cm alapterületű padlót függesztettek fel láncokkal, egymás után 2,5 méter magasságba, közöttük némi légérst hagyva. Két kézzel ráfogva páros kézzel ugrálva lehetett csak előre haladni, különben a deszka kibillen egyensúlyából, te pedig a földre. Nem is olyan nehéz feladat, mindaddig, míg át nem kell lendülni a második fellógatott lécdarabra. A büntetés itt pókjárás. Nem öli meg a hibázót, mégis jelentős időveszteséget okoz. Ez az OB-n indulóknak jelentős fájdalom, a nyílt futamon pedig megfelelő retorzió.

64476628_2245700802412009_2102959358424907776_o.jpg

Történelemi tanulmányaink során már hallhattuk a „későn indulók előnye” kifejezést. Ide lefordítva a „későn indulók élvezete” lenne a megfelelő. Ami azt jelenti, hogy az előttünk végig csörtetők már eléggé szétzilálták a pályát, mondjuk egy tóból, folyóból kievickélés a meggyötört partoldalon, hmmm. Ezt az élvezetet kaptuk az újbóli folyami gázolás után. Némiképp felfrissülve a víztől egy újabb ősbemutatós darab mosolygott gúnyosan ránk. Itt már azért sejthető volt, hogy az akadályok tervezése során a csapatnak kicsit elgurult a gyógyszere, ami az út további részén még inkább bizonyságot nyert.

Jelen ponton egy falmászáshoz hasonlatos berendezésen kellett túljutni. A felépítmény két darab szintén kisebb távolsággal elválasztva fellógatott funérlemezből állt. Mindkét oldalára három-három körülbelül két centi széles kis lépőkkel, valamint ugyanilyen kicsi kapaszkodókkal voltak ellátva. Ki, melyik oldalt szerette volna használni, azt maga dönthette el. A két lemez között kis kötél segített a tovajutásban. El lehet képzelni, hogy a sáros cipőnek mennyi támaszt nyújtottak a vékony lépők, a kapaszkodókba meg maximum egy sziklamászó, esetleg tapasztaltabb nőgyógyász tudta ügyesen belemélyíteni a kis ujjait. Persze könnyebbséget jelenthet az is, ha nem hat ránk a gravitáció. Háromszori próbálkozás után jöhetett egy kis ferdefal és a második frissítő pont. Egy szervezés így a választék sem lehetett más, mint az előző pihenőnél.

64712027_2245700475745375_1247832563792216064_o.jpg

Kis szusszanás rá is fért az emberre, egy szerelmi hármas állta az utunkat, mely egy még betegebb, az előzőekben leírt kapaszkodós szerkezet, immár lábtámasz lehetőség nélkül. Ezen tizenpár ember tudott az egész mezőnyből végig menni, nekik nagy pacsi! Egy háló alatti mászás, valamint egy három gyűrűből álló lengésgyakorlat. Ide biza’ jól jöttek a cipeléses feladatnál megnyúlt gibbon karok vagy a megfelelő lendület.

A változatosság kedvéért újabb patakjárás mely a tavat megkerülve vitt át a túloldalra, szinte a célba. Üröm az örömben, hogy ez a szakasz több száz méteres fedést is kapott mely a goblin méretű résztvevőknek nem okozhatott problémát, minden más emberszabásút összegörnyedésre kényszerített. A látásról pár spotlámpa gondoskodott, amik körülbelül segítettek belőni a haladás irányát. Egy éles kanyar után tűnt csak fel a fény az alagút végén. A rendezvény területe szinte karnyújtásnyira. Mivel a start/cél ugyanazt jelentette így az indulók a területen nézelődve már lelkileg felkészülhettek a végső megmérettetésekre.

A színpadon egy, a már megismert „léces” dolog került felállításra. A vékonyabb deszka jelen esetben kis peremet is kapott ezáltal akár mancsainkkal lépegetve is tudtunk haladni és a második szakaszára sem volt vészes az átfogás.

A vízre telepített pódium másik szerepe, versenyzői szemszögből nézve, hogy alatta át kellett úszni. Kötelezően mindenkitől megkérdezték, hogy mentőmellényre igényt tart-e. Így emberáldozatok nélküli rendezvény kerekedett a végére.

64784566_2243123396003083_5004484623305015296_o.jpg

Egy majomlétrához hasonlatos, ismét a karizmokat támadó rendszerrel nézhetett farkasszemet az, aki erősen rövidlátó, pedig innen már a befutóérmeket osztogató hostessekkel simán fel lehetett venni a szemkontaktust. Az ilyen szerkezeteknél jól megszokott keresztrudak helyett hálót fesztettek ki a fejünk fölé. Arra nem emlékszem, hogy lábat lehetett-e használni, tisztán karból oldottam meg a meglepően nehéz feladatot. Kis fantáziával el lehet képzelni, hogyan viselkedik a kötélháló, ha két kézzel és hogyan, ha egy kézzel markolva lóg rajta az ember. Félúton szusszanás és felkészülés az elvarázsolt multi-ringre. A lejtős gerendán a gyűrűket kötelekkel helyettesítették, picit talán távolabb elhelyezve őket az optimálistól. Büntetés egy kör a nézőtér körül.

64626813_2245700459078710_4719764090132627456_o.jpg

Megpróbáltatásaink jutalma a befutóérem, víz és élelmiszer csomag volt. Az érem színében jelképezte a megtett távot. Piros a 8+, kék a 4+ kilométert választóknak járt. Kis extra a csillogó por rajta, ezért kislányok a csillámpóni készletükbe, nagylányok a diszkóba is felvehetik. Alternatív megoldásként a falra akasztva is szépen mutat. Követendő és okos marketing fogás a „saját márkás ásványvíz” mely Running Warriors címkézésű palackot jelent. Megtartom, hátha egyszer értékes relikvia lesz belőle.

Már a tavalyi rendezvény is igen kielégítőre, avagy megfelelően leterhelőre sikerült, ám a mostani rendezvény továbbfejlesztett akadályaival sikeresen túlnőtt elődje árnyékán. További jó hír egy beígért őszi viadal Kamaraerdőn, ahova mindenki jobban teszi, ha elkezd szorítóerőre és ujjbegyekre edzeni.

Beszámoló: Veiger Gábor
Fotók: Tóth József Figura (további képek itt)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://ocrmagazin.blog.hu/api/trackback/id/tr10014920666

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.