IV. Extreme Trail Akadályverseny, 2019.04.27. @Pilisszentiván

2019. május 14. 20:11 - ocrguest

Ez megint egy csillagos ötös!

58374496_2209312676050822_6549607526176915456_o.jpg

Mozgalmas áprilison van túl a magyar OCR élet és a tavaszi szezon még nem ért véget, az Extreme Trail brand ismét egy olyan rendezvényt tett le az asztalra, amivel erősen a(z egyik) legjobb helyre tudták pozícionálni magukat.

Az első komolyabb interakció az induló és a szervező között, mindenképp a nevezéskor történik. Általánosan megszokott, hogy interneten kitöltünk egy ívet és várjuk a visszaigazolást. Jelen esetben sem volt ez másként, azonban az automatika nemcsak egy biztató emailt küldött, hogy elkezdődött a folyamat, de a teljes leírás, felelősségvállalási nyilatkozat és minden információt megkaptunk amire csak szükségünk lehet. Ezzel párhuzamosan már csodálhattuk is nevünket a többszáz nevező között. Elég komoly.

Természetesen, a jól megszokott módon napi szinten kaptuk arcunkba a híreket mind a szponzorokról, mind a ránk váró ínyencségekről. Előre vetítve azt a tényt, hogy üres kézzel senki nem megy haza. Feltételezve, hogy a befutóérmet a nyakba képzeljük el.

A helyszínt megközelítve, az út mentén el-elszórva már felsejlettek a mesterséges építmények, amiket legyőzve büntetés nélkül lehetett előre haladni, elbukva pedig 20 guggolás, gumiabronccsal a kézben volt a jutalom. Keveredtek itt a klasszikus és az extreme-s elemek, azaz a máshol nem megtalálhatóak. Hangos zene mutatta a rajt-cél terület irányát. Egyik oldalt egy hatalmas kamion nyújtózott végig, mely pódiumul szolgált a zene pultnak, visszatérő DJ-nek, ide állt fel a bemelegítést levezető edző, valamint a tonnányi ajándék is innen került szétosztásra. Adott egy kis „Streetparade” feelinget a hangulatnak. Szemben sör sátrak, regisztráció, csomagmegőrző, természetesen katonai toborzó, öltözők. Újdonság még a sajátmárkás termékeket árusító merchandise shop is. A területhez tartozó söntés az alkoholos állapoton tudott javítani, amennyiben erre valakinek igénye volt, de a mi szempontunkból hasznosabb volt a kihelyezett, sütöde, melyben a verseny után életmentő fehérje és szénhidrát adagokat porcióztak, különböző hústartalmú vagy vegán formában (értsd: saláta és sültkrumpli).

Bejelentkezésért cserébe időmérő chip és karszalag járt. Ez utóbbi tartalmazta a rajtszámot és azonosítónak szolgált az értékmegőrzőhöz is. Minden futam előtt közös bemelegítés a már említett építmények által határolt területen.

58443020_2209312556050834_6291144623460974592_o.jpg

Kétféle felnőtt táv és két gyermekfutam közül lehetett választani, értelemszerűen az életkor némiképp behatárolta a lehetőségeket. A hosszabb táv egyben OB futamként lett hirdetve ennek megfelelően a 16 plusz-os hossz, nem meglepő módon kicsit megnyúlt a végére. A közel 20 kilométeren induljon az, akinek két anyja van, estleg az aki szeret ennyit futni. Tudomásom és tapasztalatom alapján egyik csoport tagja sem vagyok így eme beszámoló a rövidebb távra fog fokuszálni.

Több hullámban startoltak a résztvevők, nem hátrány, ha sokan neveztek és így is lehet minimalizálni a sorok kialakulását egy-egy korai akadálynál. A futamot, kis fantáziával három különböző részre lehet felosztani. Az erdős szakasz, az urbánus rész és az utolsó pár száz méter, melynek nevet egy a maga nemében úttörőnek számító klasszikusról tudnék csak adni, „Mély torok”.

58695715_2209312779384145_9123361262351155200_o.jpg

Az erdőben: Picit hosszúra sikerült etap annak fényében, hogy az elején két lassítón kellett csak átverekednie magát a nagyérdeműnek. Igazából egy gyors, könnyen futható része volt ez a teljes pályának, mely egészen a frissítő pontig tartott. Nem is lehet sokat írni róla, olyan gyorsan maga mögött tudta az ember. Fülem még sípolt a rajtkürttől és máris a pálya felénél jártunk. Annyi szerencsénk volt, hogy az előző napi eső elverte a port, így a vidám futók fogai között inkább rovarok, mint a kőzetek apró szemű törmeléke tapadt csak meg. A folyadékpótlás nemcsak egy rögtönzött megálló, de a hosszabb és rövidebb táv találkozási pontját is jelentette.

Urbánus rész: Kissé meglepő módon, ez a fejezet egy kis fürdőzéssel kezdődött. Egy színültig töltött konténerben kellett alámerülni. Reméljük, nem egy vágóhíd adta kölcsön az alkalomra... A természetes, mesterséges gátak eljövetelének bizony már itt volt az ideje. Menet közben jobbról-balról is felcsendültek olyan hangfoszlányok, melyek a látens mazochizmus ebbéli kielégítésére irányultak. Az mellett, hogy hiányuk már bennem is lelki fájdalmat kezdett okozni, öröm is töltötte el kis szívemet, hiszen azon túl, hogy az emberek vágyták a megmérettetéseket, tudatosan is választották ezt a futamot, egy divat-városvédő, futásnak álcázott dzsemborin helyett. A városi környezet lehetőséget teremtett mindazon elemek használatára, amiket kertvárosi kölkökként magunk is használtunk, főleg, mikor már kezdett eldurvulni a fogócska. Egyik árokba be, másikból ki, csatornákon keresztül-kasul. Ez utóbbiból sikerült találni egy olyan részt, ahol sem lehajolva, sem guggolva, de valahogy rogyasztva lehetett csak araszolni, végtelennek ható métereken keresztül. Akinek esetleg bevált ez a combot, lábszárat nem kímélő, egyenesen perzselő rész, annak ajánlok egy szintén OB helyszínt Bánkon. Ott tovább lehet élvezni e földön túli gyönyörűséget. (legalábbis tavaly még úgy volt). Kis szintemelkedőt kaptunk még a terepből és a mesterséges akadályok óvatos bevezetését. A gumifal, háztető alaptartozéka a sorozatnak. Egyik kedvencem amikor a falban lyukak vannak és botocskákkal betömködve, lyukról-lyukra haladunk oldalsó irányban. Remélem mindenki elég vizuális típus, ha nem az alant található kép segít.

58462478_2357067381283132_152858818072543232_o.jpg

JakabA - challengephoto

Ezt a szivatót sikerült továbbfejleszteni annyiban, hogy felfelé is kellett haladni, majd a tetőt elérve oldalazhattunk tovább, aztán lefelé pár „lépést”. Itt már azért hullott a férgese és díszsorfalt állva … guggolva töltötték büntetésüket a hibázók. Ha jól tévedek, akkor utunkba állt egy mászófal szerű képződmény is. Az alsó felén műfogások segítségével, felső felén a furnérlemezbe fúrt lyukak használatával lehetett felkapaszkodni. Ebből biztosan volt a harmadik részben is azaz a Mélytorkos fantázianevűben. Itt meg is ragadnám az alkalmat, hogy átkössek arra a részre.

Mélytorok: A futam előző részében a segítők lelkesedésével nem volt gond. Többek között a „már nincs sok hátra” bíztatás is gyakran felcsendült. Ez bizonyára örömmel töltötte el a kezdőbb, avagy fáradtabb versenyzőket, ám „nincsen öröm, üröm nélkül”, tartja a mondás és igen. Ha kicsit rutinosabb vagy esetleg volt annyi lelki erőd, hogy számoltad a megoldott feladatokat, akkor tudhattad, hogy a visszamaradó táv rövidsége fordítottan lesz arányos a visszamaradó kópéságok számával. Azt is mondhatnánk, ha egyszer a terep-akadály futásban bevezetik a „sűrűség” fogalmát, ami az egységnyi hosszra jutó akadályok számát jelenti majd [db/km] mértékegységgel mondjuk, akkor biz’ ez a szám itt most egy picit megugrana. Az egyszerűbbektől most tekintsünk el és fókuszáljunk az izgisebbekre. A negatív majomlétra, melyen kézzel lábbal kell haladni, nem újdonság, ellenben a párhuzamos korláttal, ami gyakorlatilag tizedelte a résztvevőket. Voltak, akik rutinból a büntit választották, mások azért elé álltak, aztán meg is gondolták magukat azzal a lendülettel. Nem a legjellemzőbb típusa az akadályoknak, arról nem is beszélve, hogy a játszótéri, utcai kondiparkokban megtalálható verzióhoz képest ezen ferdén fel, egyenesen, majd ferdén le is kellett haladni. A lefele keményebb, de érdemes rá lelkileg készülni, szerintem még találkozunk vele. Az oly divatos multi rig itt is képviseltette magát. Majomlétra, gyűrű, végül kötelekben megkapaszkodva lehetett csak haladni. Amennyiben valakinek elzsibbadt volna a karja, úgy a gumicipelés az ő haverja. Mindaddig, amíg ki nem derült, milyen íven kell a két abroncsot megsétáltatni. Valahogy hiányoltam a mosolygós embereket eme kevésbé nemes elfoglaltság közben. Hegyet kellett mászni, na, hosszan, hosszabban, mint azt szeretnéd. Újabb lábkímélő alternatíva egy terjedelmesebb majomlétra, majd a cél előtt, a teljes tested átmozgató, mondhatni, már-már az esemény egyik védjegyévé vált, autó alatt átkúszás oldozott fel mindenkit, aki befejezte a futamot. Nem szabad elfelejteni az összecsukható kulcskészletet magunkkal hozni, jó áron veszik a „leesett” katalizátorokat. Úgy tudom.

58442605_2209313126050777_5301048859508604928_o.jpg

Nyakba természetesen medál pattant, frissítőnek víz, aszalt és nem aszalt gyümölcs szolgált. A befutó csomag, mint előre sejtettük, nem volt szerény. Víz, energiaital, valamiféleszárítottzöldség, napraforgómag, jegyzettömb és Extreme-s baseball sapka. Ez utóbbinak köszönhetően, a megszerezhető relikviák sora tovább színesedett. Az eddigi derbik alatt kincsek: póló (*2), tornazsák, törölköző és most a sapec. Lehet tippelni a következő jutalomra!

Természetesen a rendezvény, a célba éréssel nem fejeződött be! Szintén ide jellemző tétel a tombolasorsolás, mely ismét hosszúra sikeredett, köszönhetően a sok ajándéknak. Jó lesz észben tartani, hogy nem szabad korán hazamenni! A témában sikerült hoznom a formám, negyedik alkalommal nem nyertem semmit.

58461016_2209312862717470_4256029801099296768_o.jpg

Nehéz ragozni, de csak azt tudom írni most is: a társaság és a hangulat kifogástalan a szervezés csillagos ötös. Hogy egy „ismeretlen” bajtárs, kinek ez volt az első Trailje, szavaival éljek: „Várom már a tokaji futamot” [ami ugye idén nyíregyházi lesz, mert szeptember 21-én ott rendezik meg a következő megmérettetést]

Beszámoló: Veiger Gábor
Fotók: Tóth József Figura (további képek itt) + JakabA Challengephoto

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://ocrmagazin.blog.hu/api/trackback/id/tr9514825668

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.