"Össze kell fognunk, együtt kell vennünk az akadályokat, különben elszalasztjuk azt a lehetőséget, hogy egy fantasztikus új sport élmezőnyébe kerüljünk, majd ott ismaradjunk."

2018. október 25. 23:00 - sebiszabi

Interjú Matyasi Gáborral a londoni OCR világbajnokság után

44894466_244448762914633_4235224786243944448_n.jpg

Múlt hétvégén Londonba rendezték meg az OCR World Championships eseményt, magyarul az OCR világbajnokságot. A lehetőséghez képest bántóan kevés magyar résztvevő egyike volt Matyasi Gábor, aki AG50+ kategóriában állt a rajba és nyomta le nagyszerű eredménnyel a pályát. Őt kérdeztük a bulival kapcsolatban, aztán párszor elkalandoztunk és bő lére eresztette ő is a gondoltatait. De nagyszerű beszélgetés lett a vége.

OCR Mag.: Kezdjük azzal, ami kb. a legtöbb embert foglalkoztatja: hogyan sikerült kvalifikálni magadat? Melyik versenyen, külföldi futamon? Vagy egyéb módon?
M. G.: Szinte valamennyi nagyobb OCR versenyről, sorozatról lehet kvalifikációt szerezni, így természetesen a Spartan Race-ről is. Már az első idei téli valcianska dolinai Spartan sprint verseny első helyével sikerült megszerezni a kvótát  Az OCRworldchampionships.com oldalon megtalálható minden kvalifikációs feltétel, ajánlom mindenki figyelmébe az oldalt!

Mikor érkeztél Londonba, egyedül, családdal? Meddig maradtok - kis vakáció is lesz?
Csütörtökön érkeztem egyedül, majd pénteken a suli és a versenyem végeztével jött utánam a család, ezért én a 15K futamot már nem is vártam meg. Természetesen kihasználjuk a hosszú hétvége adta extra napokat és a fantasztikus időjárást, s csak kedd este repültünk haza. A március 15-i hosszú hétvége ugyanígy telt Párizsban.  A feleségem indult az Eiffel torony alá befutó Ecotrail ultrán, én ugyanazon a napon Stade d’ France Spartan Stadion Sprinten indultam…. szóval verseny és városnézés összekapcsolva, idén ez jól működött.

Hány magyar lehetett kint kb. szerinted?
Sajnos tudomásom szerint csak három, Fábián Miklóssal és Balogh Zsolttal kint futottam össze. Nagyon kedvesek, segítőkészek voltak jó kis csapatot alkotunk. Mégis szomorúan néztük, hogy a Costa Rica csapata (nem nagy ország, nem közel) legalább tízszer akkora volt mint a miénk, a többiekről nem is beszélve. Ugyan ez nem a hivatalos világszervezet világbajnoksága (ez egyébként nekem is új info volt) mégis ez a legnagyobb OCR világverseny, egy ilyen élményt nem szabad kihagyni senkinek … fantasztikus szervezés, remek emberek, profi akadályokkal és OCR sztárokkal felvértezett verseny.

44035795_1932911883489149_2682353397297840128_o.jpg

Melyik távon indultál? Vagy megpróbáltad mindkettőt (3k, 15k)
Nagyon sikeres volt a szezonom első fele, Párizs kivételével mindig dobogón álltam, de Kubinska Hola után pihenőt fújt a testem. Jött a nyári szünet, 6 hét teljes kihagyás. Akkor úgy gondoltam, hogy nem lesz több versenyem idén, de a család úgy döntött, hogy ha futok, ha nem akkor is megyünk Londonba, hisz még egyikünk sem járt ott.

Bár már letettem az indulásról, de azt azért nem tudtam volna elviselni, hogy életemben először kvalifikálom magam egy világbajnokságra, majd tőle alig 10 km-re babot reggelizem hagymával, idétlen viasz szobrokat nézegetek, de nem indulok el a versenyen.

5 hetem maradt, egy nagyon durva (heti 15-18 edzés, de nyugi ebben benne van a napi 2x10 km munkába görizés szigorúan 2-es pulzuszónában… igaz 10 kg súlymellénnyel színesítve), kicsit kockázatos, de tudatosan felépített edzéstervbe kezdtem, de persze így is csak a 3K távot mertem bevállalni.

Vicceltek kicsit a szervezők, hogy előzetesen 3k-ra 100 akadályt tesznek. Jól sikerült az ijesztés?
Már azon is meghökkentem, hogy a 15 km-en 100 akadályt jelöltek ki, így bár nehezen tudtam elképzelni, de nem tartottam lehetetlennek … főleg, hogy minden full hivatalosnak tűnt. Szerencsére kamunak bizonyult. Mókás srácok! :)

43664711_1928772167236454_1255961970515902464_o.jpg

És végül hogy alakult a pálya 3 km, hány akadály?
Végül 24 akadály került be a versenybe, ami szerintem teljesen jó volt, hisz maradtak benne azért rövid futható szakaszok is, nem vált az egész egy hosszú Ninja Warrior pályává.

Az olvastuk, hogy hiba nélkül mentél végig, a karszalagod is megmaradt, ezért hatalmas gratuláció! Kevesebb, mint fél óra alatt meg is volt a rövid pálya, de mennyire fáradtál el?
Nagyon tartottam az akadályoktól, nem mertem maxra kifutni magam, de valahogy nem is ment most olyan könnyen a futás, nyilván a felkészülés rövidsége, intenzitása bosszulta meg magát. De azért 100-150 méterenként egy csomó multi és számos cipelős akadály inkább hasonlít egy HIIT edzéshez, nagyon jó kondiban kell lenni, hogy legyen erőd sprintelni köztük! Szinte teljesen vízszintes volt a pálya, így a lábak itt nem lettek úgy leterhelve, de persze  mindez végig a 4-5 zónában, sok fájdalmas anaerob szakasszal.

44898882_281779206010360_7772055355781021696_n.jpg


Melyik izomcsoportot kínozta meg leginkább a pálya?
Egyértelműen a marok szorítóerőért felelős alkar izmai voltak a legjobban leterhelve, de nyilván az egész felsőtest kapott rendesen. A következő napokon a londoni metró kapaszkodói is komoly kihívást jelentettek az izomlázam miatt. Mindez úgy, hogy az erő felkészültségem talán életem legjobbja lett az 5 hét elteltével … de persze ez nyilván semmit nem jelent a többiekéhez viszonyítva.

Ha jól tudom, max két dobásod volt az akadályoknál, aztán ugrik a szalag. Melyik akadály volt, ahol a újrázni kellett, melyik akadálynál volt veszélyben a szalagod?
Nem, a próbálkozások számát nem korlátozták, de persze egy multi ha 2-3 kísérletre nem megy, akkor rohamosan csökken a siker valószínűsége. Én egyedül a Ninja Ring akadály startját rontottam, mert a teraszomon épített ”megszokottal” ellentétben nem egy oldalra, hanem váltakozva mindkét oldalra kellett a gyűrű karikákat akasztani, de szerencsére ezzel csak másodperceket vesztettem. A többi technikai erő akadály elsőre ment, bár a cél előtti utolsó, jól ismert “Slippery Wall” azért meggyötört. Alábecsültem, a latyakos falat, s végül a kesztyűm is elő kellett kotorni, ezzel itt azért legalább egy percet vesztettem. Egy 3K versenyen percenként 40-80 versenyző ér célba, minden másodperc értékes helyezéseket jelent, még nálunk 50+ ban is az arany és ezüst között KÉT MÁSODPERC! volt csak. ...szegény Ladislav!

44881101_568917663540945_6241549480747859968_n.jpg

Rengeteg akadály volt, melyik volt az abszolút kedvenc?
A Varjagen Saga nagyon tetszett. Ez a most “csak” három, de általában 5-6 szakaszból álló multirig sorozat a Strong Viking versenyek egyik ikonja. Forgó kerekek, billegő fogantyúk és egy twisterhez hasonló középső elem alkották három kolomppal. Bármelyik szakaszt rontod is el, mindig a legelejéről kell kezdened. Nagyon kemény és hosszú multi volt még a Platinum Rig és a Skull Valley is, utóbbinál  a nevének megfelelően koponyákba kellett kapaszkodni, majd jött egy nagyon csúszósra lakkozott monkey bar, majd újra a koponyák, csak másik irányból. Bár anatómiai szempontból ez a munkámhoz közel áll [Gábor foglalkozása fogorvos - a szerk.], de itt az utolsó 2-3 fogásnál már nem csak a koponyák arcára ült kínosan vicsorgó mosoly.

Mennyi akadály volt, amit kb. itt fogtál először, ami mondjuk a CEU régióban totál ismeretlenek?
Szokásokhoz híven kamerával futottam, hamarosan összevágok egy rövid filmecskét az érdekesebbekről. Egyébként cc. a kétharmad ismeretlen volt és nagyon szigorúan vették, hogy nem volt szabad  a verseny előtt semmihez hozzáérni, kipróbálni. Azonnali diszkvalifikáció járt az esetleges próbáért … így gyakorlatilag nekünk, a CEU futamokon szocializálódott srácoknak verseny közben derült ki minden turpisság.

44705935_294732201250466_4398177267088359424_o.jpg

Az indulók kb hány százaléka tarthatta meg a szalagot a 3k-es pályán?
A dániai  EB-n rövid távon 10% alatt volt a sikeres teljesítés, itt most visszavettek a szervezők, szerintem 70-80% körül lehetett, még nem böngésztem végig az eredményeket. Ebben a formátumban a hibátlan futam nagyon fontos, mert ha pl. ad abszurdum 3 óra alatt sétálva, de a karkötődet megőrizve mész át a pályán, jobb helyezésed lesz, mintha fél óra alatt, de akárcsak egyetlen hibával, azaz karkötő nélkül érsz be. A pápai Military Run hasonló szabályú itthon. Nyilván a cél mindenképpen  hiba nélkül, a lehető leggyorsabban lenyomni.

Hány országból voltak versenyzők?
Több mint 60 ország több ezer versenyzője volt jelen, egészen meglepő helyekről is érkeztek csapatok, az én korcsoportomban például Nyugat-Szahara, Csehország és Costa Rica osztozott a dobogón. Egy világbajnoksághoz méltó volt a jelenlévők “kavalkádja”.

43089985_1918031708310500_6597421404218458112_o.jpg

Jövőre Svájcban lesz az OCR VB. Szerinted a mostaninál több magyar látogat emiatt el a versenyre?
Szerintem Londonnál jobb helyszín nekünk legfeljebb egy szomszédos ország lehet, hisz remek, gyors a légiközlekedés, a magyarok által leginkább beszélt nyelvet beszéli az ország és sok százezer honfitárs segít tényleg! az eligazodásban. Minden egyes hazai Spartan race versenyen minimum 70 versenyző ( köztük több tucat magyar) kvalifikálta magát és akkor meg nem is beszéltem a Journeymen (open) kategóriáról. Szóval sajnálatos, hogy ilyen kevesen voltunk, egy óriási elszalasztott lehetőség a magyar OCR közösségnek, hisz két óra utazással ennyit tanulni, okulni, ennyi világsztárral találkozni nem sok lehetőség van egy szezonban. Mindamellett Svájc is remek helyszín, s a mostaninál,  csak ha rajtam múlik, akkor is sokkal többen leszünk.

Az elitmezőny milyen idővel söpört végig a pályán?
Csak viszonyításképp én 28:45-ös idővel mentem végig, úgy hogy szinte mindent elsőre vittem, ez a 13. helyre volt elég a 48 fős 50+ korosztályban. Ehhez képest az age group mezőny eleje is brutális 18 perc körüli, az elit mezőny a két favorit (John Albon, Ryan Atkins) pedig felfoghatatlan 15 percen belüli időt tepert.

Ez egy VB kérem, ide mindenki kvalifikálta magát, nincsenek weekend warrior-ok!

Meg kell említenem, hogy Balogh Zsolt egy nagyon remek 25 percen belüli időt ment a 40-49 kategóriában!

43717994_1375465659250872_3664250914790703104_n.jpg


Szerinted magyar elitversenyzőink között (akár férfi, akár női) van, aki fel tudná venni a vb elitmezőnnyel a versenyt?
Az elit mezőny eleje (látható a két fenti névből) megegyezik a Lake Tahoe Spartan Világbajnokság győzteseivel. Profi, a sportból élő versenyzők akikkel sajnos egyelőre a mi nagyon megfogyatkozott elit mezőnyünkből senki nem tud itthon lépést tartani.

Legjobbunknak Tóth Ádámnak a mielőbbi gyógyulás mellett még egy remek szponzor kellene, hogy nem kelljen napi 8-10 órában futócipőt árulnia, mert ezen a szinten ez már így nem megy. Nagy tehetség újdonsült korcsoportos Európa Bajnokunk Szabó Dávid, de a sprint távon Kívés Bendegúz, az EB-t megjárt Martyin László is szerezhet még örömöt.

A nők között Csernák Enikő már világbajnokokat is vert, rendszeres elit dobogós OCR versenyeken is, ahogy Groholy Babett is esélyes, hisz idén sikerrel megjárta az elit dobogó minden fokát.

Mégis a szezonban mindent vivő Lindsey Webster (NORAM OCR, Spartan VB, OCRWC 15K), a Londonban 3K győztes Nicole Mericle, Rea Kolbl, a még mindig erős, idén csapatban győztes Koczumova borzasztó magasra tették a lécet! Férfi elit TOP 20 időkkel nyernek, az akadályokon a testsúlyukhoz mérten nagy erejük miatt szinte szárnyalnak. Nehéz dolguk lesz a hölgyeknek.

AG mezőnyben jobb a helyzet Fehér Richard és, a VB 7. Mészáros “ Laz The Spartan” Laci, a nagy öreg Vitkai Elemér, Nagy Kornél, a VB 5. Kalmár Sára, Kováts Gyuri és még sokan mások esélyesek lehetnek egy TOP 10 eredményre.

Ehhez minél több minőségi pálya kell profi, legalább Level 1 szintű edzőkkel és az, hogy a magyar OCR közösségben feszülő ellentétek elsimuljanak. Vannak lelkes emberek, központok én sokukkal beszéltem is az elmúlt hetekben.

A szövetség, a HOCRA Stépán Zsolt vezetésével, Man Gáborék új pályájával, Fábián #madmike Miklós brutális pörgésével és remek terveivel, Czinege Erik és Nagy Gyöngyi profi és nagyon sikeres inárcsi csapata, Creation Vargas és az érdi l. OCR Akadémia, Vitkai Elemérék tokaji Extreme Trail csapata, a Yakuzák és nyilván egy sor általam nem ismert kisebb- nagyobb OCR csoport.

Természetesen ott van a legnagyobb, a Spartan Közösség Sisak Zsófiék vezetésével, hisz mindannyian onnan nőttünk ki az elmúlt pár évben. Én csak Spartan versenyeken indultam eddig, onnan kvalifikáltam magam, ennek tisztelegtem, hogy a magyar Spartan EB csapat pólójában versenyeztem a VB-n.

A fentiek mind remek, aranyos emberek, csak egy gond van, szinte senki nem beszél senkivel. A minap az én privát fb oldalakon is egy olyan adok-kapok alakult ki …. szomorú! Nem akarom itt kiteregetni a szennyest.

Mi tartjuk a “világcsúcsot”, hogy percek alatt elfogyott sok ezer jegy a hazai Spartan versenyekre és mégis három magányos harcos véletlenül futott össze a Londoni VB-n, miközben Costa Rica, Mexikó, Ausztrália, Málta stb. több tucatnyi fővel delegált. Hogy van ez???

A lengyelek Londonban több érmet is szereztek, csapatban aranyat is nyertek, jövőre az EB náluk lesz … remek munkát végeznek!

Össze kell fognunk, együtt kell vennünk az akadályokat, különben elszalasztjuk azt a lehetőséget, hogy egy fantasztikus új sport élmezőnyébe kerüljünk, majd ott ismaradjunk.


Látsz-e arra realitást, hogy jövőre akár magyar versenyről kvalifikálja magát magyar futó a vb-re?
Ezt sajnos nem tudom, a verseny szervezőknek kell felvenni a kapcsolatot a szövetségekkel ( igen több is van, egy hivatalos  a FISO, mostanság WorldOCR és egy brutálisan népszerű OCRWC). Nekik is közeledni kellene, de ennyire szerintem ne bonyolódjunk bele. A gdanski EB-re viszont már lehet kvalifikálni hazai versenyekről is.

43951272_1930422063738131_1849514828641599488_o.jpg

A rendezvény szervezettsége, a lebonyolítás mennyire volt profi, mennyire működött flottul az esemény?
Leesett az állunk, nagyon profi volt minden. Óriási űrbázisra emlékeztető központi sátor, amibe a rövid pálya is kétszer befutott, hogy a legvagányabb akadályokon kedvenceiket a nézők akár ülve, fish&chips ropogtatás közben is láthassák. Profi névre szóló rajtszám, bagde, csodaszép érmek, profi Nuclear Race pálya,  a rövid 3K távon is milliós díjak (5000£) a győzteseknek és még sorolhatnám. Fantasztikus volt, minden percét imádtam, ehhez persze sokat rátett, hogy 6 nap alatt felhőt is alig láttunk a “ködös Albionban”.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://ocrmagazin.blog.hu/api/trackback/id/tr3614320655

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.