"Fáj! Olyan ember vagyok, aki szeretné elérni mindig a legmagasabb szintet, amitől most megfosztottam magam egy hajszállal a cél előtt"

2018. október 16. 21:07 - sebiszabi

Interjú Szabó Dáviddal a miskolci Spartan Beast elite ezüstje után

44052533_1911156099180169_5799506928337944576_o.jpg

Még pár napig visszhangzik az internet az év utolsó hazai Spartan hétvégétől, mindenki igyekszik a magáét beletenni, kivenni a Beast + Sprint kombó utóéletéből. Mi is felülünk erre a vonatra és a Beast legjobb magyar versenyzőjét, a korosztályos európa bajnok Szabó Dávidot (aka. Spartan Drumza) kérdeztük ki élményeiről. 

Miskolcon úgy döntöttél, hogy szintet lépsz és AG-ból az Elite kategóriába lépsz. Mennyire volt ez egy év eltervezett folyamat része? Vagy inkább úgy voltál vele, hogy a cél úgy is ez elit szint, lépjünk meg végre?
A 2018-as szezonra a fő cél az volt, hogy a korosztályos kategóriában dobogós helyezést érjek el az egyre javuló teljesítményemre alapozva. Mindenképp szerettem volna előbb-utóbb az Elite kategóriában versenyezni, de az eredeti terveim szerint csupán a 2019-es szezontól kezdődően. A várgesztesi Superen elért abszolút 4. helyezésem volt az, ami alapján mertem az Elite kategóriába nevezni. Veszíteni nem veszíthetek vele, csak is profitálhatok a élmezőnyben való versenyzési tapasztalatokkal. Mint utólag kiderült, nem volt rossz ötlet még idén belőni magam, mire is vagyok képes az igen erős szlovák Elite között.

Végülis a lényeg, hogy egészen parádésan sikerült a bemutatkozás! Gratulálunk a 2. helyhez és az elképesztő űridődhöz is. Tudtad, sejtetted, hogy ennyire az elején is végezhetsz?
Nagyon szépen köszönöm! A Beast helyezés minden várakozásomat felülmúlta, nem számítottam arra, hogy jó eséllyel indulok a dobogós helyezésekért. Nem is olyan régen volt 4 hét kihagyásom borda- és talpsérülés miatt, így a felkészülésem kissé hiányosra sikeredve nem ígért magas fokú teljesítményt.

 44131141_1911156072513505_8637348831924584448_o.jpg

Sőt, egészen reális esélye volt annak, hogy behúzod az első helyet. Mi történt a Hercules Hoist-nál?
A Herc Hoist-nál az első általam kiválasztott zsák igen nehéz súlyúnak bizonyult, nem tudtam vele mit kezdeni. Az önkéntesek annyiban próbáltak segíteni, hogy menjek és keressek a túloldalon egy másikat magamnak, hátha sikerrel járok. Sajnos a másik zsák sem volt számomra kedvező, a fogás erősségem cserben hagyott ezúttal.

Közös ismerősünk - Ulrich Gábor - elbeszélése alapján, akár a Hercules Hoist is meg lehetett volna, ha végigpróbálhattad volna Te is a zsákokat a könnyebb súlyú után kutatva. Te is így láttad, vagy Gáborból előtört a vérmes szurkoló?
Gábor, ahogy egész Extreme Trail Hungary SE egyesület is, szeretné nekem mindig a legjobbat megadni, így ha hibázásról van szó, ami történetesen sokat jelentett ezen a versenyen - a pálya széléről Gábor ezt nem tudta szó nélkül hagyni.
Sokat köszönhetek az egyesületemnek az utóbbi hónapokban, mindenben támogatnak, amiben csak tudnak.

Ez volt egyetlen hibád? Minden más akadály patent módon sikerült?
Szerencsére nem volt gondom a többi akadállyal, a kedvenc dárdahajítás akadályom is fullosan meglett, ami mindig nagy löketet tud adni az önbizalmamnak és a kitartásomnak.

 44043263_2209566012699937_56992987657273344_o.jpg

Nagyjából akkor mondhatjuk, hogy addig Ziska végig loholt utánad? Mennyire mentetek együtt a 28 km-en? Végig látótávolságban?
Az első 5-6km-en vezettem a mezőnyt mindaddig, amíg az egyik akadálynál az önkéntes angolul magyarázva félretájékoztatott az irányban, amivel közel fél perc telt el. Nem értettem, hogy miért nem volt jó a patakból kimászás során az, ha a cargon akarok felmászni, ahol volt 3 kötél is segítségnek, de rá bíztam, hisz az önkéntesek utasításait be kell tartani. Bár csak ne tettem volna. Ziska itt előzőtt meg és vette át az irányítást. A táv végéig szinte végig látótávolságon belül futott előttem, majd a fesztivál területen, a zsákcipelésnál előztem meg újra.

Ott menet közben ez mennyire motivált Téged? Vagy igazából nem érdekelt, csak mentél előre?
A korosztályos futamok során általában én vezettem a rajttól a célig, így nem volt előttem senki, aki után tudtam volna hajtani, vagy éppen valaki, aki engem hajtott volna. Most, az Elite futamban igen nagy tempó beli különbség volt jelen, így az adrenalin mindvégig hajtott, majd miután Ziska előre került, mindenképp be akartam érni ismét.

Korábban már említetted, hogy neked a Bükk az edzőpályád, mert ugyan debreceni gyerek vagy, de Egerben tanultál. Mennyire érezted magadat otthon ezzel a Miskolc origóval rajzolt pályán
A Bükk közelsége nagyon jól esett, némely szakaszok nagyon ismerősen hatottak rám az Eger közeli Eged-hegyi futásaimhoz hasonlítva. Összességében azért elmondható, hogy számomra sem volt olyan hazai a terep.

Általános vélemény, hogy nagyon kemény szintek törték meg az embereket, vagy legalábbis nagy átlagot. Te, hogy érezted magadat komfortosan a pályán? Volt-e elegendő futható rész?
Igazából a pálya nagyon a futásra volt kiélezve, igazi terepfutó versenynek tudható be, amin belül az akadályok ritkábban, de nagyobb számmal voltak jelen. A szintek jól váltogatták egymást fel-le való futásokkal, biztos vagyok benne, hogy sokaknak, helyenként nekem is, csak sétálva lehetett megtenni egy-egy szakaszt a meredekségből adódóan.

Pár nap elteltével - persze hatalmas teljesítmény a 2.hely - inkább örülsz a második helynek, vagy még tüske, hogy nem lettél első? Melyik érzés az erősebb?
Rendkívül sok elismerést kaptam a barátaimtól, ismerőseimtől, a rendezőktől, miszerint hatalmas teljesítményt értem el a szombati futam során. Fáj! Olyan ember vagyok, aki szeretné elérni mindig a legmagasabb szintet, amitől most megfosztottam magam egy hajszállal a cél előtt. Szeretném mihamarabb javítani a hibámat mentális és fizikális felkészülésemmel egyaránt.

Másnap a Sprintre hogyan álltál oda? Revansot venni mentél oda, mint aki vért ivott vagy inkább edzésnek felfogva egy jót menni?
A Sprintre kicsit csalódottan, de mégis egy új lehetőségként érkezve álltam rajthoz. A mezőny kevesebb főből állt össze Elite kategóriában, de voltak olyanok, akik az előző napi nehézségeket nem élték át, így frissen tudtak megküzdeni a többiekkel. A rajt után próbáltam az élre törni, 2km után sikerült a 4.helyen futnom, majd a táv felénél már a 3.helyen cikáztam a kamerák előtt. Próbáltam dobogós helyen befutni.

Olvastam a rövid beszámolódban, hogy ott többet hibáztál, ami után a versenyt fejben el is engedted (?) és ötödik helyre futottál be. Mondjuk mi átlag halandók beszarnánk egy ötödik helytől örömünkben, de Te tényleg csalódott voltál a célban?
Igazából csak egyet hibáztam, de az számomra szégyen, másoknak vicces. A Memory Recall egy betű eltévesztésével annyira lehangolt, hogy egy kisebb világ omlott össze bennem. Megelőzőtt három mögöttem futó ellenfelem, akik roboghattak tovább a dobogóért való harc közepette. Mondanom sem kell, 30 burpee után egy Sprinten dobogóért már nem reménykedhet az ember. Miután csalódottan tovább mentem, a Dunk-wall igen hűs vize eléggé frissítően hatott rám, kicsit erőre is tudtam kapni. A dárdahajításnál volt az engem megelőzőek közül 2 ellenfelem, ahol kis időt eltöltve meg is előztem őket egy sikeres hajítást követően. Legvégül a 4.helyből lett 5.hely, mivel a Twisteren a lassabb technikámat meg tudta előzni a szlovák ellenfelem. Utólag kiderült, hogy ha a Memory Recall sikeresen ment volna, akkor az előttem haladó 2. helyen futót is megelőztem volna, mivel a dárdahajítást elhibázta, így futhattam volna be a biztos 2.helyen. A célban csak arra tudtam gondolni, hogy mi lett volna, ha nem esek szét fejben. Csak csóváltam a fejem és nem akartam elhinni a hibámat. Történt, ami történt.

Összességében ha egy rövid mondatban össze kéne foglalni a hétvégét, mit mondanál?
A Spartan Hungary Staff és az önkéntesek által létrehozott- és megvalósított pályákon egy rendkívül jó, kihívásokkal teletűzdelt hétvégén vehettünk részt mindnyájan, amin a magyarok sikeresen képviseltették magukat.

44023171_1910754275887018_70321233249435648_n.jpg 

Még egy randid lesz a Spartannal, méghozzá november elején a trifecta világbajnokságon, Görögországban, Spártában. AG-ben regnáló európa bajnokként (szándékosan nagy szavakat használva) győzelmi esélyekkel indulsz?
Nagyon bizakodó vagyok a legutóbbi sikeremet tekintve, remélem, hogy a korosztályomon belül ismét jó eséllyel indulok annyi különbséggel, hogy már elhiszem, hogy képes vagyok rá.

Gondolom csináltál már trifecta hétvégét, mennyire van meg a rutin fejben ahhoz, hogy a legoptimálisabban égesd az energiát a hétvége folyamán?
Első trifecta hétvégém idén augusztus elején zajlott le Romániában. Nem csináltam még előtte kettő versenyt sem Spartan tekintetben egy hétvégén, nem hogy hármat. Ott és akkor nem volt még rutinom, a töltést sem időzítettem jól, nagyon kimerültem. Megérte minden másodpercnyi kín, mivel trifecta-bajnok lettem, tehát mind a 3 távon a korosztályos 1.helyet sikerült bezsebelnem. Most már tudatosabban pótlom az elégetett kalóriákat, nem rohanok bele a vesztembe utánpótlás nélkül.

Tavaly Tóth Ádi gyűjtötte be az összes aranyat Spártában. Nem akarom a válladra tenni a súlyt, de úgy megszoktam, hogy trifekta világbajnokokkal magyarul interjúzom :) Hogy érzed, jobb formában vagy, mint az EB előtt? Bizakodhatunk?
Tóth Ádi, mint példaképem a legelső Spartannal való találkozásom óta motiváló hatással van rám. Büszkeség nekünk, magyaroknak, hogy olyan szép sikereket ért el nemzetközileg, amik csak nagyon ritkán fordulnak elő és érhetőek el a földi halandók számára. Szeretnék bizonyítani magamnak, a hazámnak, szeretném büszkén képviselni hazánkat és elérni egy előkelő dobogós helyezést a 3 táv összidejével. Az EB-hez képest sokkal jobb formában vagyok, ez az újonnan kialakított növényi alapú táplálkozásomnak tudható be.

A spártai hétvége, még ha közelebb is van, mint Franciaország, anyagilag nem egy könnyű sztori. Vannak, akik tudnak neked ebben segíteni, hogy Te csak a versenyzésre tudj koncentrálni?
A magyar Spartan közösség számára írtam ki az EB-t követő időszakban egy felhívást, miszerint támogatókat keresek a spártai VB-re, mivel jelen anyagi körülményeimet tekintve nem áll módomban saját zsebből finanszírozni az indulást, az utazást és a szállást egyéb felszerelésekkel együtt. A magyar spártaiak, egy cég, az egyesületem (Extreme Trail Hungary SE), illetve a Honvédség reagálva a felhívásra önkéntes alapon támogattak anyagilag és egyéb formákban, ami hihetetlen jó érzés újoncként a nagy világban. Megszavazták a bizalmat nekem előzetesen, nem tudom eléggé kifejezni hálámat számukra, SZÁMOTOKRA! 

AROO

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://ocrmagazin.blog.hu/api/trackback/id/tr9314305719

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.