III. Extreme Trail Akadályfutás Tokaj, 2018.09.22. @Tokaj

2018. október 01. 19:51 - ocrguest

Jó bornak is kell a cégér?

42784047_2194912934165245_27749878188736512_o.jpg

A sorozat visszatért szülővárosába és ezáltal újra lehetőséget biztosított azok számára ismételnének ebből a gyönyörből vagy lehetőséget biztosított az elsőzőknek, hogy belekóstoljanak az ország ezen szeglete által nyújtott OCR lehetőségeibe.
Az eddigi remek szervezéseknek köszönhetően optimizmussal teli várakozással indultunk el Budapestről. Vajon az idei verseny is hozza a már megszokott színvonalat?

Helyszín a város főtere, körbe-körbe boltokkal, éttermekkel, vinotékákkal, múzeumokkal. Ha ez nem lenne elég a sportághoz kapcsolódó termékeket forgalmazók is megjelentek kis sátraikkal. Kicsiknek ugráló kocsi, éheseknek büfé. Egy kijelölt területen dobozok sorakoztak. Itt két futamindítás között a Hegeshow tartott trial bemutatót. Sajnos a rendezvény menetrendje igencsak feszes volt, így az extrém kerékpáros attrakció sem tarthatott sokáig. Azért az eredményhirdetés elé el tudtam volna képzelni őket még egyszer. Mindenesetre már a gyakorlatok látványa is adrenalinnal töltött fel, amit a közeli rajt miatt tudat alatt is élveztem. A zenéért és a hangulatért hozzáértő egyént sikerült választani. Behopp csomag nem volt túl bő. A rajtszámot egy karszalag szimbolizálta, semmi felesleges cécó. Az időmérő chip a bokára került.

A közös bemelegítést csak a leszakadó eső tudta még jobban feldobni. A szabadban percek alatt bőrig ázott a rajthoz álló csoport, visszahűtve a kedélyeket. Ilyen bármikor előfordulhat, ha az ember kilép a komfortzónájából … upsz, mégiscsak le sikerült írnom ezt a divathajhász, kezdő, avagy fantázia és szókincsszegény Spártán instruktorok kedvelt bővített mondatát. Lelkem immár biztosan a pokolba vész.

42645330_2194912010832004_7772093954652110848_o.jpg

Elrajtolást követően kétszintes gumiabroncs szőnyeg törte meg a kezdeti lendületet. Ennek nagyszerűsége könnyen belátható az egyszintes gumiabroncs szőnyeggel szemben. Pár alacsony gát átlépdelése után irány a hegymenet. Ennek az ösvénynek harmadszor mentem neki, de most sem tűnt alacsonyabbnak és a lehullott csapadéknak köszönhetően még csúszott is. A tetőn gumifal és a fák között kifeszített kötelek által lefedett pókháló szerű dolog keserítette tovább az életet. Gyors szakasz lefelé az erdőn át, majd meredekebb és lábtörősebb rész a szőlőültetvények között. Itt azonban érdemes volt felnézni is, ilyen panorámát nem minden nap lát az ember, kivéve, ha itt lakik. A lejtmenet egy csomag akadályban ért véget. Gumiszőnyeg, mely kapott egy hálós fedést és négykézláb lehetett alatta haladni. Külön boldogságot jelentett itt is az a kis zápor, ami megáztatta ezt az egészet. Jó idő esetén direkt locsolnám. Ezzel a párosítással kapcsolatban olyasmi érzésem támadt, mint amikor csinálod bográcsban a lecsót, egyszerű, mint a fa ék. Aztán fogsz egy marék bazsalikomot, beleszórod, és kapsz egy még jobb dolgot. A negatív majomlétra nem volt túl magas, ellenben a 2.7 méteres fallal. Ideáig azonos volt a nyomvonal az első rendezéssel, majd jött a csavar. A dinnyecipelés. Ez esetben picit hosszabb távon. A google.maps szerint 700 méter folyamatos hegymeneteben. Én nemes egyszerűséggel a kurv@ hosszú szókapcsolatot használnám. Ráadásul az eső újból elkezdett potyogni. Mondjuk ennek is örültem, reggel véletlen nem azzal a dezodorral fújtam be a hónaljkutyát, ami nem hagy foltot a ruhán, így majd senki nem veszi észre ezt a baklövésemet. Lentről jól nézett ki a felfelé kígyózó emberoszlop, mosolyogtam. Fentről lenézve is, mosolyogtam, bár most már gúnyosan.

42727663_2194913327498539_1975862265294880768_o.jpg

Idefele jövet ecseteltem újdonsült OCR megszállott utasomnak, hogy a különböző magyar rendezésű versenyeknek milyen jellemzői vannak. Mekkora poén, mikor mész előre, mint a hülye, kúszol-mászol a természet közelségében, ugrasz át és küzdesz le mindenféle természetes és mesterséges, az útvonalon eléd kerülő kordont, átvergődsz egy kétszintes szalmabálán és mögötte ott görnyednek az elvtársaid és egy üvegcsébe diót törnek, mert ez a feladat. Mi betegség már nem?

42754217_2194913304165208_2181176794558758912_o.jpg

Ilyen érzésem támadt akkor is mikor a cipeléstől lassan felocsúdva eszméltem rá, hogy addig nem mehetek tovább, amíg nyomi kis kavicsokkal el nem találok egy fellógatott céltáblát. Pont célzásra állt be a kezem a mögöttem lévő etap után. Poén.

Az első frissítő pont is itt helyezkedett el. A szőlőnek minden fajta feldolgozott formája adhatta az energiát, amit ásványvízzel és izotóniás itallal lehetett lefojtani.

Erdős, hegyoldalas, jól futható szakasz következett, ahol szétvált a rövidebb és a hosszabb táv. Aki többre vágyott az +10km-t és +6 akadályt kapott, bányatavi fürdőzéssel. Plusz pontot ér, hogy az útvonalat nemcsak szalagozás, de a földre, kövekre fújt a távnak megfelelő színű nyilak is jelezték. Különdíjas mondhatni Darwin-díjas az, aki még így is el tud tévedni.

 

Fotók: Tóth József Figura

Az újabb frissítés előtt egy ügyességi feladatot kellett megoldani. Láncokon, a levegőben lógó gerendákon kellett átegyensúlyozni. Itt gonoszabb lelkületűek biztosan elidőztek egy darabig, olyan jókat tudnak róla esni az emberek. Persze ez mindaddig jó móka, amíg nem te vagy a szerencsétlen. Én óvatosan átsétáltam, majd lassan, nyugodtan ittam a vizemet.

Lejtmenetben tovább majd halkan már hallani lehetett a célba érkezőket üdvözlő tömeget és a speaker lelkesítő beszédét. Ez mindig jó jel, persze ritkán vezet az út egyenesen a finishbe. Most sem.

Jó kilométeres futás után egy nehéz és inkább komolytalan akadály kombó állta utunkat. Gumiköpenyt kellett átforgatni, melyek mérete embermagasságig nyúlt, elképzelhető a súlya. Oda-vissza és jöhet az íjászkodás. Büntetés nélküli kötelezettség volt ez, de bármennyit lehetett próbálkozni. A lényeg, hogy a rongyba tekert fejjel ellátott vesszőket felállított táblákon lévő lyukakon át kellett lőni. 1/1. Egyből átvedlettem marketingessé: „Tokaj, zuhogó eső, a zselé feladta, de a lyukérzék még a régi”. Szerintem valami potencianövelő szer reklámjába tökéletes lehet. De vannak még ötleteim, ha esetleg valaki …

42658376_2194911820832023_357198205076635648_o.jpg

Ilyen és ehhez hasonló gondolataimat egy régi ismerős felbukkanása szakította meg. Két évvel ezelőtt találkoztunk először. Hideg őszi este volt már. Akkor éppen a mindenszentek és boldogok, valamint felmenőik, különböző helyzetekbeni, cselekvésre kényszerítéseinek lehetőségeiből álló gondolatsorokat fűztem össze végeláthatatlan gyűjteménnyé, mikoris a Völgykatlanba vezető egyszemélyesre szűkülő ösvény közepén elterülő jókora szikladarab lendületem megtörésére kényszerített egy jókora pofára esés kikényszerítésével. Mit szépítsük, megtapostam.

42691375_2194912324165306_1317689807429697536_o.jpg

Egy szép meredek erdős részen szállhattunk alá a végső harcra. Nem tudom, milyen a széljárás így az ősz elején e tájékon, de a fennmaradó tizenpár épített akadályt ide sikerült összezsúfolnia. Az esetlegesen megrettenő versenyzőket igencsak lelkes önkéntesek bíztatása lendítette tovább. Volt itt minden, mi szem-szájnak ingere. Háztetőből rögtön kettő. Ügye ez egy ferde falszerűség, amin ráerősített bütykök segítségével kell túljutni. Kistesója ugyanez, csak függőleges helyzetben és egy lécnyi széles peremen kellett végig egyensúlyozni, miközben kapaszkodtál a kiálló pöckökbe. Mondhatni falmászás light. Majomlétra szinte kihagyhatatlan, valamint a karunk erejét szintén próbára tevő, lyukakkal teletűzdelt megdöntött sík felület, melybe szorosan illeszkedő tüskéket lyukról lyukra rakosgatva lehetett haladni. Egyensúlyozáshoz libikókát és plasztik csöveket helyeztek el értő kezek. Akinek gumiabroncs fétise van, az itt meglelhette örömét. Ebből a számára kedves anyagból falat is megmászhatott, de az „OCR lengő gumi” fantázia nevű, gyakorlatilag láncokon lógó abroncsok sorozatán is átsétálhatott. Ezt mondjuk a TEFUTSZ egy másik tagja biztosította. Biztosan van, mit kihagytam a felsorolásból, de a legutolsó, a rendezvény egyik jelképének számító dolog felett nem lehet átsiklani. Hiszen alatta kell átmászni. Erre a célra eddig valamilyen személyautó sikerült szerezni, most egy Claas Arion 430 típusú trakesz került eme nemes posztra. Szerencsére nem ganyézás utáni földmunkákról érkezett egyből a helyszínre, bár akkor mondhatnánk, hogy a futamnak nemcsak íze, de szaga is lett volna.

42810757_2194913954165143_4240561944534188032_o.jpg

Innen már csak pár lépés választott el mindenkit a győzelemtől. Az autentikus érem nemcsak az eseménynek állít emléket, de mintázatát tekintve a tájegység jellegzetes motívumait is felvonultatja. Felirat nélkül simán elmenne hűtőmágnesnek turisták gyűjteményébe. A jutalom része még az futamnak emléket állító pamut póló és a befutó csomag is. A repi ajándékokat eljátsza majd babóca, fürjtojásos száraztészta az anyukájáé. Ezek után merje azt mondani, hogy neki nem hozok soha semmit! Az italok gyorsan elpárolognak, de az emlékek, amiket itt sikerült szerezni örökre megmaradnak, de legalábbis nagyon meg kell majd dolgozni Dr. Alzheimernek, ha ki akarja törölni a tudatomból.

42654165_2194912827498589_5177887902041899008_o.jpg

Mint már megszokhattuk temérdek kategóriában hirdettek helyezetteket. Nem bírnám összeszedni ezeket, de vagy 45 percig tartott a ceremónia. Ugyanennyi ideig sorsolták a tombolákat is. Rutinból nem nyertem most sem semmit! Ki hiszi ezt már el?

Mint láthatjuk, ismételten minőségi dolgot kaphattunk a pénzünkért és időnkért cserébe. És hogy a címben szereplő kérdés se maradjon nyitva.

„Jó bornak nem kell cégér”

42694329_2194911787498693_4980643234075115520_o.jpg

Beszámoló: Veiger Gábor
Fotók: Jakab Attila (JakabA - Challenge Photo) és Tóth József Figura

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://ocrmagazin.blog.hu/api/trackback/id/tr8214275607

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.