Az utolsó piliscsévi versenyét rendezte a Hard Dog Race idén szeptember 1-én. A hely, ahonnan elindult a HDR, a hely, ahonnan naggyá nőtt a sorozat, a bölcső. Amíg Púza Andrásék felfedik, hogy hol lesz a következő hazai HDR bázisa, addig olvassátok el Hegedűs Mónika beszámolóját a Wild futamról. 

A Hard Dog Race-re egyik kutyám gazdija hívta fel a figyelmemet a Facebookon, 2017-ben. Ezen a versenyen még nem volt lehetőségem elindulni, de tőlem származó kutyák és gazdáik többen elindultak, és nagyon pozitívan értékelték a versenyt. 2018 tavasszal eljött a mi időnk, a kutyaiskolásaim közül toboroztunk egy 6 fős csapatot, és így együtt, csapatban indultunk el a tavaszi Base-en.

Szuper kaland volt, hatalmas élmény, együtt leküzdeni a 6km-es távot és az akadályokat a kutyáinkkal! Nagyon összehozott minket a verseny mind a kutyáinkkal, mind a csapat tagjaival. Mindannyian úgy jöttünk le a pályáról, hogy biztosan folytatjuk a versenyt, megszerezzük az érem másik felét.

Az őszi Wild a húgom ötlete volt, (aki szintén velünk futott már tavasszal a csapatban) hogy próbáljuk meg, meg tudtuk csinálni az előzőt is....én egy kicsit nagy falatnak éreztem a 6 km után a dupláját, főleg olyan terepen, ahol néhány olyan emelkedő van, hogy még gyalog tempóban is nagyon durva, de végül meggyőzött. Komolyabban készültünk mint a Base-re, de azért voltak fenntartásaim.

Mivel az előző versenyt már végigcsináltam Gésa kutámmal, úgy döntöttem ővele nevezek most is. Az utolsó előtti napon viszont Gésa betüzelt, így lehetetlen volt vele menni, másik kutyát kellett választanom, így egy nála idősebb, 6 éves kutyámmal indultam el, Tigrával. Húgom pedig a már veteránnak számító, 8 éves amstaffjával.

Délutáni időpontra regisztráltunk, reméltük hogy akkor már nem lesz olyan nagyon meleg. A verseny reggelén azonban nem hogy meleg nem volt, hatalmas viharfelhők voltak az égen, és pont mikor elindultunk, óriási zivatar tört ki, így mi már eleve vizesen érkeztünk. :)

Mire elértük a iiliscsévi motocross pályát, elállt az eső, kisütött a nap, és borzasztó meleg, és párás lett az idő...ezt nem úsztuk meg. Szerencsére mind a parkolás, mind a regisztráció (még úgy is, hogy a kutyát át kellett regisztrálni) nagyon gördülékenyen és gyorsan ment, már csak a rajtot vártuk.

A pálya szuper kemény volt, az akadályok egy része a Base-ről már ismerős (nekem....a kutyámnak mondjuk nem), egy részük teljesen új....az első akadálynál ahol célba kellett dobnunk egy csomagot egy hordóba, rögtön 30 guggolással kezdtünk, ez a kihívás nem az erősségem...:)))) A többi akadályt szerencsére mindet tudtuk teljesíteni, így "csak" a futás maradt, mint kihívás.

A pálya kacskaringós volt, sok-sok durva emelkedővel és lejtővel, őszintén szólva sokszor megfordult a fejemben, hogy mennyi van még hátra, és néhány Miatyánk is elhagyta a számat...Az első frissítő ponton kiderült....ez a 6. km. Ez erőt adott, akkor a fele megvan!

Tulajdonképpen különösebb fáradság nélkül haladtunk kb. a 9. kilóméterig, onnantól viszont sűrűsödtek az emelkedők, sokkal küzdősebb volt, de kihoztuk magunkból a maximumot, és végül elég jó idővel, 2 óra 8 perccel beértünk a célba!

Tigrára végtelenül büszke vagyok, mert élete első ilyen jellegű versenye volt, és mint "beugrósnak", semmi lehetősége  nem volt készülni  vagy ráedzeni. Mégis zokszó nélkül vett minden akadályt, még a nem is kevés vizes árkot és patakot is, pedig a víz nem éppen a legjobb barátja....A hosszú és sokszor valóban megerőltető futást is hősiesen bírta, abszolút velem futott. Türelmesen várt a majomlétránál, ahol a kihívás csak a gazdiké volt, és ügyesen vezetett a "vaklabirintusban" is, ahol minden gazdinak egy tökéletesen fekete, átláthatatlan szemüvegben, tapogatózva kellett kijutnia egy labirintusból.

Minden akadálynál segítők álltak, felügyelték az akadályok szabályos leküzdését, illetve ha nem sikerült akkor a 30 guggolás szabályos végrehajtását, de emellett biztattak, mosolyogtak, viccelődve tartották a lelket a versenyzőben, nekem ez külön nagyon szimpatikus volt.

A szervezők komoly hangsúlyt fektettek ember és kutya biztonságára és jóllétére is, minden akadálynál víz várta a kutyákat, és mentős illetve állatorvos csapat is jelen volt a helyszínen, ha bárkit baleset érne.

Fergeteges hangulatban volt részünk ismét, még nagyobb kihívás, és valóban még nagyobb büszkeség volt végigcsinálni a végül 13 km-es pályát....

Bátran mondhatom, hogy a kedvenc versenyünk lett a Hard Dog Race, tavasszal folytatjuk újra a Base-en!

Beszámoló: Hegedűs Mónika
Képek: Hard Dog Race