Spartan Hurricane Heat 12HR Kubinska H'ola, 2018.07.14. @Kubinska H'ola (Szlovákia)

2018. augusztus 22. 13:57 - ocrguest

"Fájt minden perce, mégis bármikor megcsinálnám újra..."

37388361_635599026821469_3036562171992473600_o.jpg

A HH12HR mentálisan és fizikailag is kifacsar, összetör, földhöz vág és mégis újra át akarod élni, mert jobb, erősebb és kitartóbb leszel általa!

Egy éve:
- 2017.09.26 Liberec HH12HR után: „Ez volt az első és az utolsó is!” (hang a háttérben: „De mind tudtuk, hogy ez nem így lesz...”)

Most:
- 2018.07.14-én, 12 fokban a sípálya alján, amikor közlik, hogy a regisztráció a pálya tetején van, és fél óránk van felérni egy 27 kg-os hátizsákkal és egy két méteres vasrúddal: „Hogyazaéstovábbicifraságok…”

Szóval igen, negyedszer is elmentem egy Hurricane Heatre. Már indulás előtt éreztük, hogy durva lesz, az előrejelzés nappalra 12, estére 6 fokot jósolt. A kötelező felszerelés egy 20kg-os hátizsák volt, amibe még bele kellett tenni 20 méter kötelet, ragszalagot, kést, elsősegély készletet, kesztyűt, fejkendőt, szigorúan egy darab gyufát és egy tampont, valamint enni és innivalót. Ez így nekem 27kg-ra jött ki, amihez hozzá jött egy 2 méteres vascső a maga könnyed 6 kilójával.

Szombat délben indultunk Győrből Levivel és Zsoltival. Délután fél 6 körül már meg is érkeztünk, gyors evés aztán körbenéztünk, hogy merre van a regisztráció. Egyszer csak ismerős arcok jönnek szembe, a drillmasterek, akik beültek egy terepjáróba és elindultak felfelé a sípályára… Pánikszerű készülődés, és bemelegítés gyanánt elindultunk gyalog felfelé és egy laza fél óra alatt fel is értünk a csúcsra. Teljesen átizzadt ruhában, elsavasodott combokkal vártunk, hogy sorra kerüljünk a táska mérlegelésnél, amikor a többi honfitárs közli, hogy 5-ig ment még a felvonó, ők azzal jöttek…”Nem baj, ennél rosszabb nem lehet” (Kis naív én)

37369293_635598723488166_5048217204378566656_o.jpg

Gyors sorakozó, felszerelés ellenőrzés. Párba állítottak, minden párosnak rá kell tennie a táskáját két vasrúdra, de nem erősítheti rá semmivel és indulás. Ha leesik 10 burpee és mész tovább. 60 burpeevel és 800 méterrel később odaértünk egy víztározóhoz. Gyors sorakozó és jön a parancs, felszereléseket lepakolni, táskát hozzá kell kötözni a kihelyezett raklapok egyikéhez és bele kell dobni a vízbe úgy, hogy teljesen merüljön el. Ezután vetkőzés fehérneműre és mindenki nyomja a jumping jacket és szépen sorban négyesével átússzuk a víztározót, majd a végén húzunk egy zsákból egy cetlit, az alapján lesznek a csapatok elosztva. Kb 10 fokban, erős szélben belemenni a 15 fokos vízbe kifejezetten sz@rul esett. Kijöttünk a vízből és jött a meglepetés, elvitték a ruháinkat. Kaptunk 5 percet, hogy kihalásszuk a táskáinkat, felvegyük a cipőnket és indulásra készek legyünk. Mivel nem sikerült, jött egy 50-es burpee, ami legalább felmelegített. Itt jegyezném meg, hogy ekkor kb 20 objektív és egy drón volt ránk irányítva, a verseny többi részében, amikor már felöltöztünk egy fotós kísért csak minket… Aztán magyarázzam meg otthon, hogy mit csináltunk egész este, mert csak olyan kép van rólam, ahol 50 szinte pucér férfiember vesz körül :D

37344188_635599156821456_6322363456540377088_o.jpg

Ezután csapatokba rendeződés majd tüzet kellett gyújtani. Miután mindenkinek meglett, vissza adták a ruhákat egy kupacba kiöntve, van 5 percünk felöltözni. Csapatmunkára nem is gondolva, mint az öregasszonyok szerdán a turkálóban az új árukészletnél, rárontottak a ruhakupacra, széttúrva, sárosra taposva a többiek ruháit keresték ki a cuccaikat kb 12-en. Ránéztem az egyik drillmasterre, biccentettünk egyet egymásnak, ugyan arra gondoltunk. 5 perc múlva 12 teljesen felöltözött és 50 félmeztelen ember nyomta a 30-at. Kaptunk még öt percet, majd a csapatokban minden második embernek be kellett kötözni teljesen a szemét, irány a sípálya teteje. Félúton csere. Fent mindent lepakoltunk. újabb 5 percet kaptunk, a kb 200 homokzsákot odébb kellett pakolni 30 méterrel. Itt már nagyjából ment a csapatmunka. Majd mindenki ülésbe le egymás mögé, egy méteres térközökkel és mehetnek a homokzsák átadások fej fölött egy felüléssel egybekötve. Kellemes 30 perc alatt át is adogattuk mindent. Itt azért jó volt, hogy Zsolti és Levi közé ültem be, mentek a poénok, úgy azért elviselhetőbb volt. Újabb fél óra majd még 5 perc, amíg minden zsák visszakerült kiindulási helyére. Táska fel, és a párunkkal össze kellett kötni egyik lábunkat. Így bicegve mentünk vissza a kiindulási pontra, majd onnan le a kötelekhez.

37369684_635599313488107_3183940190888525824_o.jpg

Lepakoltunk, kötést leszedtük a lábunkról és újabb parancs: „Pihenő, amíg a többi csapat ide nem ér.” Három percig nem kaptam szikrát se. Pihenő egy HH-n? Ez nekem gyanús! És mégis semmi hátsó szándék nem volt benne, komolyan gondolták a pihenést. Mindenki megjött, majd az elmaradhatatlan kötélmászás, aki nem tudott felmenni, azt felsegítettük. Ezután kaptunk 20 percet, hogy készítsünk egy szánt, ami egy drillmastert elbír és irány felfelé a sípályán.

37390390_635598793488159_356944621617545216_o.jpg

Röpke 30-40 perc alatt meg is tettük a távot, kaptunk 2 percet szétszedni a szánt és indulás lefelé a hegyről négykézláb, kezünkben a vascsővel, hátunkon a zsákkal… Már kelt fel a nap mire leértünk a monkey barhoz. Mindenki lóg lefelé, egy valaki pedig kirakja a rubik kockát. Amint valaki a lógók közül leteszi a lábát, 15 burpee és újra, csak más valaki rakja ki a kockát. Miután a csapat fele megpróbálta, jött az enyhítés, csak egy színt kell kirakni és lógás helyett plank van. Mi voltunk az utolsó csapat, kaptunk segítséget másik csapatból és egy hozzá értő 20 másodperc alatt kirakta.

37531378_635598366821535_8459246798836334592_o.jpg

Indulás tovább, Következő feladat: patakból indul a szögesdrót alatt kúszás, dombnak felfelé. Van 5 percünk, hogy a raklapot, a vasakat, táskákat és a teljes csapatot átjuttassunk. Majd fel a dombra, a slip wallon ugyan ezt megcsináljuk újabb 5 perc alatt. Mivel a kúszás nem lett meg, újra az egész. Másodikra mindegyik csapatnak meglett, indulás lefelé.

37378843_635598900154815_6915311012040146944_o.jpg

A drillmasterek megálltak az olympus előtt, sorakozó. Majd röhögve megszólalnak, hogy akkor megyünk tovább… Lementünk a fesztivál terület mellé, két sorba álltunk, ülésbe le egymással szembe és vascsővel a nyújtott kézben felülés számolásra. Laza fél óra után újabb két sorba állítás, vasakat vállra, csináltunk egy emberi monkey bart. Engem küldtek másodiknak, hogy menjek végig a laza 90 kilómmal. 3 ember után közölték, hogy akkor a tetején másszunk végig inkább, a teljes csapat.

37692591_640814886299883_5078001844798619648_o.jpg

Aki mászott, az vitte magával a vascsövet is, amit maga mellett csúsztatott miközben mászott, csak a baj az volt, hogy ez a fejünk magasságában volt. Pont beszéltük is, hogy ebből baj lesz és lett is. Egyik hölgyversenyző kapott homlokra egyet a vassal, amitől egyből ki is dőlt a sorból. De spártai módjára felkelt és nyomta tovább! Minden elismerésem!

37393453_635599120154793_5551548987347042304_o.jpg

Ezután irány a finish, a dj benyomta a Final Countdown-t és elfogott az az érzés, amiért elindultam 13 és fél órával ezelőtt. Ami miatt az ember negyedszer is belevág egy ilyen megmérettetésbe!

37669714_640815702966468_5172176274143051776_o.jpg

Az eddigi legkeményebb Hurricane Heat volt, amin részt vettem, mégis valami fura és groteszk módon ezt élveztem a legjobban! Életem eddigi legnagyobb kihívása volt, szenvedem, fájt minden perce mégis bármikor megcsinálnám újra!  Tudom, furán jön le egy ilyen beszámoló után, de mégis csak ajánlani tudom mindenkinek, hogy egyszer próbálja ki, tapasztalja meg, élje át ezt az érzést, amit egy HH ad!

Főleg azoknak tudom ajánlani, akik hozzám hasonlóan már kezdenek beleunni, kiábrándulni a spartan versenyekből! Következő állomás Skócia, aztán Izland! Kellemes felkészülést, versenyeket mindenkinek!
A burpee legyen veletek!

Beszámoló: Buti Dávid
Fotók (továbbiak itt): Jakab Attila, JakabA - Challengephoto

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://ocrmagazin.blog.hu/api/trackback/id/tr9614155053

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.