"Én szeretem élvezni a versenyt, és magamból kihozni a maximumot, de baromira nem versenyzek, nem tapadok..."

2018. május 18. 11:21 - sebiszabi

Interjú Kempelen Zitával és Maklári-Papp Judittal a donovaly Spartan hétvége után

32546934_2349787531701743_7533215956777041920_n.jpg

Hétvégén az átlag magyar számára a sípályáiról ismert Donovalyban rendeztek Spartan hétvégét, méghozzá Sprintet és Supert is. Szombaton Sprint, vasárnap Super. Ahogyan azt várni lehetett leginkább a szlovák és a cseh zászlók színezték ki az eredménylistát, de a női Age Group 40-49 kategória a "mienk" volt. Persze leginkább Kempelen Zitáé és Maklári-Papp Judité, akik mindkét nap a dobogó első illetve második helyére állhattak fel. Velük készítettünk egy közös interjút az élményeikről. Popcorn-t bekészíteni, mert hosszú, de jó kis beszélgetés jön.

OCR Mag.: Először is gratulálok mindkettőtöknek, hiszen a AG40-49-es kategóriát szépen belaktátok a hétvégén. :) Minden kategóriában meddő szlovák és cseh fölény volt, de itt nem..
KZ: Ez már tavaly is így volt, én akkor még competitiveben indultam, de Juci És Szimon Zitu uralták az elit masters(40+) női kategóriát.
MPJ: Igen, valahogy úgy jön ki a helyzet, mintha a 40+os kategória elérésének idejére több magyar maradt volna talpon mint szlovák vagy cseh versenyző, így szépen csendben elversenyezgetünk egymás között :-)

Donovaly-ról a sípálya, a középsulis sítábor ugrik be elsőre. Amikor nem tél van arra, akkor milyen Donovaly?
MPJ: Télen többször jártam már erre síelni, versenyen eddig csak a télinek mondott tavaszi beasten voltam. Gyönyörű a táj, a környék, tudtam, ha itt lesz verseny, biztosan visszajövök.
KZ: Nagyon szép, ezért is mentem ismét, pedig ez már ha jól számolom, a 4. verseny volt ott. Btw...télen még nem voltam, mivel a téli beast is kissé tavaszias volt akkor.

32748936_2350847358262427_6826454469467701248_n.jpg


Mikor érkeztetek a helyszínre? Sikerült a heti pörgésből, mókuskerékből “kiszállni” és fejben átállni verseny üzemmódra?
KZ: ohhh persze! Ja nem :D Konkrétan borult az a terv, hogy már délelőtt kiérkezünk, mert a fiamnak délután 3-kor volt iskolai előadása, amiben ő volt az egyik főszereplő. Szerencsére sikerült elintézni, hogy az ő osztályuk kezdhessen, így már 15:05-kor indulhattunk is, hogy hajszálhíján kimeneküljünk a pénteki kimenő dugó elől. Miután ezt a projectet megugrottuk, és a dugónak is csak a legelejét csíptük el, tök jó gyors utunk volt kifelé.
MPJ: Á dehogy :-) Sosem tudok időben érkezni, pedig mindig megfogadom. Délután 3-kor kiderült, hogy az előre eltervezettnél csak jóval később, este 6-7 óra tájban tudunk indulni. Ekkor megpróbáltam alternatív kijutási módot keresni (pl. írtam Zitunak, hogy vigyenek el :-)), de így péntek délután már ehhez is késő volt. Így beletörődtem az esti 7-es indulásba, és éjjel 11-re ki is értünk a szállásra. A verseny üzemmódra átállás nekem kb. reggel, a rajtcsomag felvétele és a futam indulása között szokott megtörténni.

A pályarajz alapján nem volt túl hosszú a Sprint, a szint is okés. De belülről hogyan éreztétek, mennyire volt kemény a pálya?
KZ: Nem mondom azt, hogy egy Eplény, vagy Kouty sprint volt, de azért bőven mondható rá, hogy combos és alattomos volt. Mivel a környező sípályás mezőkön futkároztunk nagyrészt, olyan volt az egész, mintha állandóan felfelé mentünk volna, olyan részeken főleg, amit még épp illene megfutni, mert nem gyaloglósan meredek, de épp ezért kidöglesz és elszáll a pulzus. Egy feketepályás meredek volt közvetlenül a homokzsák UTÁN, amikor visszamásztunk egy hegy tetejére, de az az igazi combon támaszkodós gyaloglós volt, szóval pihentető a pálya nagy részét uraló hullámzó terephez képest ---legalábbis nekem :D Az akadályok jól voltak elosztva, bár sprint révén nem voltak túl nehezek, de összességében szerintem egy tök jó középerős sprint volt!
MPJ: Egyetértek, közepes erősségűnek éreztem én is. Volt azért benne emelkedő bőven, és igen, illene vagy illett volna megfutni az enyhén emelkedőket - ez hol sikerült, hol nem. Az időjárás nekünk kedvezett, pont kellemes volt a hőmérséklet, nem volt sár, nem csúsztak az akadályok, - akkor még - nem esett az eső. Tetszett az akadályok sorrendje is, a befutó előtti akadály-halmozást pedig kifejezetten szeretem.

Akadályok mennyire mentek jól szombaton. Belefért egy-egy hiba is?
KZ: Nekem 2 hibám volt a sprinten, a dárda az mindig, viszont ami kihagyható lett volna, az az A monkey volt, ami még vizes volt, így a tetejéről leestem, és ott mentek el előlem a lányok. (Mondjuk nem volt baj:D)
MPJ: Úgy éreztem, hogy az akadályok most nekem kifejezetten jól mentek, erőnlétileg is meg tempóban is. Persze, a dárdát nem dobtam be most se (mint mindig), de erre eleve számítottam is.

A célidő alapján egészen közel voltatok a végén. Közben is látótávolságon belül voltatok egymáshoz képest?
KZ: Ez egy vicces és hosszú story, legalábbis az én szemszögemből:D Tudni kell, hogy én kifejezetten nem vagyok versenyszellemű alkat, just for fun futok, edzek, némi tudatossággal, de nem cél érdekében, hanem ahogy kijön. A lányok tavalyi eredményei után már előre tudtam, ha velük egy kategóriába kerülök, engem tök fog idegesíteni ez a kénytelen-kelletlen versenyzősdi. Van aki szereti, végülis ez egy verseny, de engem pont zavar. Én szeretem élvezni a versenyt, és magamból kihozni a maximumot, de baromira nem versenyzek, nem tapadok, előzgetek stb, stb. Aki gyorsabb menjen, megérdemli. Most ez úgy volt, hogy a Jucin kívül még a Sallay Bernit ismertem, Kanizsán ők voltak dobogósak. Szlovák lányok persze ki tudja éppen kik, tehát velük nem is foglalkoztam. Az A-monkeyig együtt futottunk a Bernivel, Jucus talán kicsivel mögöttünk (nem néztem hátrafelé), majd a Monkeyról Berni már az első fokról ment burpeezni, én meg csak a tetejéről, így kb 15 burpee előnyre tett szert, és közben a Juci átment, így elfutottak. Gondoltam magamban jól van, nekem ez így sokkal jobb:D A nyílt terepnek köszönhetően maradtak látó távolságon belül végig, aztán a homokzsáknál utolértem és lehagytam a Jucit (de ebben sem volt szándékosság, csak mentem a saját tempómat), majd a zsákfelhúzásnál utolértem a Bernit is. Mikor egyszerre húztuk a zsákot, és tudtam, hogy kb 500 méter és 3 akadály van hátra, megint rám jött a frász, hogy itt most versenyezni kell vagy mi lesz? Mondtam a Berninek, hogy menjen nyugodtan, mert amúgy is ő volt picit előrébb, én meg ezt a szitut utálom. Ment is, de a szögesdrót alatt utolértem, és mivel az nekem viszonylag jól megy, ott lehagytam. Na akkor konkrétan megfordult a fejemben, hogy ez így a pálya utolsó 100 méterén 2 akadállyal ...ség, és szólok neki, meg Jucusnak is, aki várhatóan nem túl messze mögöttünk volt, hogy csináljunk egy hármas befutót, de végül nem szóltam, mert talán ők ezt komolyabban veszik, EB VB terveik vannak, és nem akartam kiröhögtetni magunkat :D Így mivel a Berni lemaradt, én értem be elsőként. DE! Ekkor jött a slusz poén, miután kérdeztem tőle, hogy mi történt a drót alatt, kiderült, hogy ő az új AG szabály miatt most nem is velünk egy korcsoportban futott, mert csak szeptemberben lesz a születésnapja, így nem is együtt indultunk! :D Szegény tök hülyének nézhetett, amikor pálya közben néha mondtam neki, hogy menjen menjen, mert én nem akarok versenyezni:D

32481553_1721065417984443_6474972964646289408_o.jpg


MPJ: Igen, pontosan így történt minden :-) Én Berniről tudtam, hogy a kora miatt pár nappal a verseny előtt lerakták az eggyel lentebbi AG kategóriába, ami miatt az egyik szemem sírt, a másik nevetett (tekintettel arra, hogy nagyon jót versenyeztünk Nagykanizsán a múlt alkalommal). Én bevallom, versenyzős típus vagyok, kifejezetten motivál, ha olyanokkal tudok együtt menni, akikkel húzzuk egymást a pályán. Zituról tudom, hogy nagyon jó futó, így tudtam és várható volt, hogy az emelkedős részeken simán ott fog hagyni, ez így is történt :-) Nagyjából végig láttuk egymást így hárman, kerülgettük is egymást itt-ott, néha engedékenyen előreengedtük, aki gyorsabb volt….Zitával a dárdánál még együtt burpee-ztünk, aztán utána már nem láttam :-) Azt meg tényleg sose tudjuk, hogy van-e a korosztályunkban még olyan nem magyar versenyző, akit nem ismerünk, találgatni meg útközben nincs idő, így mindig csak a célban derül ki a végeredmény.
Egyébként ha valaha még így jön ki, ez a hármas befutó (vagy négyes, Szimon Zituval együtt majd teljes felépülése után) jó ötlet, én benne vagyok valami nem regionális vagy EB futamon :-)

A gyors sprint után mi volt a program a nap hátralévő részére? Családdal együtt mentetek? Vagy a fesztivál területen bandáztatok?
KZ: Bandáztunk is, de mivel én a kisebbik fiammal mentem, felmentem vele felvonóval a Nova Hola hegyre, ahol elrejtettünk egy időkapszulát, majd lementünk, fagyiztunk, és még mentünk 3 kört a bobbal is. Ez volt a legjobb az egész napban:) Estefelé még, mivel a gyerekek (enyém+SzimonZitufamily) még nem voltak eléggé lefáradva, sétáltunk egyet a felnőtt akadályok között, mert az a gyerekeket nagyon izgatta! ;-) A délutáni eső után már szépen sütött a lemenő nap, szóval ez is tökéletes program volt.

32727619_1977863998932423_8875182512796598272_n.jpg


MPJ: Bandázni mindig kell, az az egyik legjobb rész az egészben :-) Ezt követően jött egy kiadós evés (pótolni kell ugye, az elveszett energiát), és mivel én most gyerekek nélkül mentem a párommal kettesben, örültem neki, hogy tudok egy kicsit nyugalomban lenni és pihenni.

Másnapra elég volt ez a pihenés? Nem volt fáradság, ilyesmi?
KZ: Bár nekem ez volt az első versenyem idén, sőt Izland óta, nem igazán fáradtam el.
MPJ: A pályáról úgy jöttem le, hogy - bár ott nem tudtam volna jobbat futni -, mégis azt éreztem, hogy nem fáradtam el igazán. A nap végére mondjuk azért már éreztem a végtagjaimat. De egy trifecta hétvégés fáradtsághoz képest, ahol első nap egy beastet (vagy esetleg egy beastet és egy sprintet) fut az ember, ez a fáradtság és végtagfájdalom semmi nem volt :-)

Jucus, tudom, hogy ismeritek és bírjátok egymást, de nem volt benned az, hogy az előző napi kis különbség miatt picit visszacsípjél Zitának?
MPJ: Nem lett volna reális ez a gondolat :-) Tudom, hogy Zitu a 2. napos versenyeken mindig nagyon jól fut, én meg tudom, hogy annyira nem. Azt is tudom, hogy minél hosszabb a táv, és minél több az emelkedő, annál kevésbé tudom őt megszorítani. Így igazán nem volt bennem ilyen motiváció, azt gondoltam, addig jó, amíg esetleg tudom vele tartani a tempót vagy legalább látótávolságban van. Na, most ez úgy történt, hogy gyakorlatilag az első emelkedő tetejéig láttam, utána úgy elment, hogy egyáltalán nem találkoztam már vele a pályán… Ezután Erdősi Timivel bandáztuk végig a futamot és értünk be szinte egyszerre a célba. Az eredmény szempontjából azt megint nem lehetett tudni, hogy van-e még más szlovák vagy cseh lány esetleg a korosztályunkban aki köztünk lenne, ez az eredmény-táblánál derül ki mindig. Zitához hasonlóan egyébként én is mindig megnézem az overall eredményt is, és hál' Isten, az esetek döntő többségében - az összes szempontot figyelembe véve - nem vagyok elégedetlen.

32381173_1721065387984446_1689647671914004480_o.jpg


De Zitának aztán egészen jól ment a Super is..
KZ: ...hát a Super, az tényleg szuper volt:) Nekem ez valami tendencia, hogy első nap meghalok, legyen akármilyen táv, második nap meg baromi jókat szoktam futni, és ilyen örömfutás lesz a vége. Krynicán is ez volt, meg még ki tudja hol. Persze ennek ellenére előre nem lehet alapozni rá, meg az előző napi győzelem ellenére sem voltak nekem terveim. A rajtban állva merült le az mp3 lejátszóm, mondjuk annak nem örültem, de meglepő módon nem kaptam hiszti rohamot sem tőle. Mivel az előző nap már kiismertük az alattomos pulzus fel..khm ugrós kezdést, így visszafogottan mentem, de érdekes módon sokkal jobban ment, az A monkeyig szinte végig megfutottam azt is, amibe előző nap bele bele gyalogoltam. Ez mondjuk már adott annyi energyt, hogy elkönyveltem magamban, ez egy jó nap lesz, fussunk hát! :D Az A monkey most száraz volt, így megvolt, mentem tovább. Itt ágazott el a pálya az előző napi sprinttől. A Super rész igazából könnyebb volt, nem volt benne annyi szint, végig jól futható részek voltak, és gyönyörű helyeken mentünk! Nagyon jól ment a futás, és tök jól éreztem magam! Csak a végén hibáztam, dárda persze, és most a multi, ami előző naphoz képest kiegészült kötelekkel, így ami előző nap ment, annak most kb neki sem kezdtem. Sajnos a kis pipaszár karjaimmal nem erősségem ez a köteleken lengedezősdi, a gyűrű az megy simán, de a köteles összeállítás mindig bukó.
Végül, mivel a szlovákokat nem ismerjük, meg azt se tudjuk ki melyik korosztályban fut, a célban tudtam meg, hogy megint első lettem, de igazából ennél sokkal jobban örültem annak, hogy tényleg nagyon jól ment a futás, és nem erőlködve. A másik öröm, hogy én mindig az overall eredményt nézem, mert az többet mondd el a magamhoz mért teljesítményről, és most a Superen 13. lettem az összes nő között. Erre azért büszke vagyok, nekem ez tök jó eredmény így 40 évesen.

Zita, a Super melyik szakaszán érezted, hogy ebből dupla lesz a hétvégén? Végig magabiztosan mentél előre?
KZ: Csak azt tudtam, hogy Jucit elhagytam, de nem tudtam, mennyivel stb. Meg nem tudjuk, hogy melyik lány melyik korcsoportban van azok közül, akiket nem ismerünk, így a célig nem lehet tudni az eredményt.

32498225_1722463354511316_7843054317689896960_o_1.jpg

A számok alapján nagyjából x2 volt mindenben a pálya, mint a Sprint. Nagyjából így éreztétek Ti is?
KZ: Nem. Arányaiban a Super könnyebb volt szerintem, gyorsan kellett futni, a sprint részen a sok fölfelé miatt igazán gyorsak nem tudtunk lenni, legalábbis én.
MPJ: Nem éreztem kétszeres nehézségűnek a super pályát a sprinthez képest. A super fajlagosan könnyebb volt a superek között, mint a sprint a sprintek között szerintem.

A két napot összegezve nagyjából úgy ment a futás, ahogy terveztétek? Mennyire “esett jól” versenyezni? Voltak nyögvenyelősebb részek, vagy nagyjából végig sikerült örömfutással tolni?
KZ: A sprint az nyögvenyelősebb volt, a super örömfutás volt. Jól esett az egész, mivel tavaly december óta nem versenyeztem, nekem ez volt a szezonnyitó.
MPJ: Nem, a futás része nem ment úgy, ahogy terveztem :-) mindig úgy jövök le a pályáról, hogy többet kellene futnom, edzenem, főleg emelkedőn, így a kérdésedre is az a válasz, hogy igen, nekem volt nyögvenyelősebb rész mindkét futamon. De a versenyzés maga az ettől függetlenül jól esett.

5af9b7e06007af5a10529587.jpg

Zita,  kettőből kettő. Mikor lesz egy ugyanilyen hétvégéd? :)
KZ: pfff...legközelebb a Dolomiti trifectára megyek, weuban nem tudom, kik vannak, plusz jönnek oda is jó magyar lányok a mi korosztályunkból! ;-) Gyanítom, nem egy alpesi terepen fogok brillírozni az ottaniakhoz képest :D :D

Mi a következő verseny? (nem csak SR, nem csak OCR)
KZ: Én idén alig megyek versenyre, teljesen más a fókusz most. A hosszú, 50-80 km távokat idénre elhagyom teljesen, egyetlen ilyen távom lesz, mert a Valca ultrát nem hagyom ki. De hosszú trailekre, mint az utóbbi 2 évben, már nem megyek. SR-re is csak keveset tervezek, összesen a mostanin kívül a Dolomiti trifecta, a Brassó trifecta, a Valca ultra, és a Spárta trifecta az, ami tervben van.
MPJ: Május végén kipróbálom a Military Survival Run-t, de csak és kizárólag “just for fun” alapon. Majd a CEU regionális bajnokság állomásain jelen leszek (Várgesztes, Kouty, Miskolc), és a Morzine-i EB-t semmi pénzért ki nem hagynám (tavaly voltam Morzinében és már akkor eldöntöttem, hogy ide biztosan visszajövök még, állat egy pálya :-)). Majd Brassó trifecta, Spárta trifecta és ha az ég is úgy akarja, akkor életemben először elutazom Amerikába és meglátogatom Lake Tahoe-t is...

32657533_2353543047992858_8864146705998675968_n.jpg

 

Fotók: Spartan Race Slovakia

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://ocrmagazin.blog.hu/api/trackback/id/tr5613964408

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.