Csapatunk, a Dobogókő SRTG Párizsban járt az első nyugat-európai Stadion Sprinten. Már szerdán este kiutaztunk, hogy melegítsünk a versenyre. Csütörtökön, Disneyland hullámvasútjain hangolódtunk az akadályokra, közel 16 km gyaloglás árán... Pénteken a városé volt a főszerep, az Eiffel-torony, Notre Dame, Diadalív, és a Louvre. Pénteken is sikerült közel 14 kilométert gyalogolni, így kellően bemelegítettünk a versenyre. A csapatból hatan vágtunk neki a szombati megmérettetésnek.
Pénteken 14 fok volt, ami szombatra visszaesett 2 fokra. Reggel borús időnk volt, mire a Stade de France-hoz értünk, már szemerkélt az eső, a verseny alatt pedig már szakadt. A végén az igazi spártai időt a hó hozta meg. Mire befutottunk, és átöltöztünk, addigra kint hatalmas pelyhekben esett a hó, minden fehér lett. Ismét egy téli verseny lett belőle, és a rajtok folyamatosan tartottak ez idő alatt is.
A stadionban kígyózó sorok fogadtak minket: a stadion udvarától egészen az alsó szintig, ahol a rajtcsomagot átvehettük. Utána egy nagyon gyors öltözés, és irány a bagcheck, ahol szintén sok időt kellett töltenünk a sorban. A szervezés többi része, nagyon jó volt, ötletes és kimerítő verseny volt. Mire a rajthoz értünk, már nagyon fáztunk, hideg volt, esett az eső, alig vártuk, hogy elindítsanak minket. A rajthoz két falat is beraktak, ahhoz, hogy a rajtzónába bemehessünk ezeken kellett átmásznunk. Két fal között a bemelegítés folyt.
A rajtban karám rendszer szerint egyszerre 6-8 embert engedtek elrajtolni. A rajtot spártai katonák indították, akik szúrós szemmel pásztáztak rajtunk végig, a férfiakat meg-megütve, ezzel is segítve, hogy felspannolva induljunk neki.
5,86 km-t futottunk összességében. A lépcsőkkel nem spóroltak, sőt a székeken keresztbe felmenni futva, majd később homokzsákkal sem volt elhagyható kihívás.
Falakban sem volt hiány: inverz fal kétszer is volt, kerítés szintén kétszer, ezek a kerítések a stadion előtt voltak, így ezeken is zuhogó esőben kellett átvergődnünk. Megszokott akadályokkal is találkozhattunk: kötélmászás, Herkules hoist, dárda, slackline, kerék borítás, homokzsákcipelés, lánc cipelés…. és nem hagyhattak ki egy sima burpee zone-t sem a nézőtér tetején! .
Voltak újdonságok is például workout rope-al „ugrálókötelezés” illetve a sprint végén egy jó összetett multiring, ami még a móka kedvéért vizes is volt. Amin a legjobban meglepődtünk, lent a mélygarázsban a slippery wall volt, amin felül víz folyt, mint a CEU-s versenyeken ugye, de senki nem gondolta volna, hogy ezt egy stadionban is megcsinálják...
Persze a szögesdrót sem hiányozhatott, ami a korlát tetején volt, így a nézőréten felfelé kellett mászni a szögesdrót alatt. Számtalan lépcsőházban rohanhattunk lefelé, mely után tudtuk, újra a székeken kell felfutni. Futottunk kint a stadion előtt, a lelátókon, a mélygarázsban, sőt még a még a mezektől hemzsegő öltözőkben is!
A célban megkaptuk a különleges érmet, amivel még szebbé tették a napunkat. Nagyon különleges volt egy ekkora stadionban futni, szinte bejárva (futva persze :)) az egész stadiont, elsőként a régióban.
A csapat nagyon élvezte a versenyt, és a párizsi látogatást is, legközelebb ha tehetitek, menjetek el ti is ;)
Beszámoló és képek: Tóth Gábor
