"az EB-vel viszont nem fejeződött még be az utam,  ez még nem a Finishline volt. Ez csak az első akadályok egyike, ahol nem burpeeztem. A pályám még folytatódik… "

2017. október 13. 07:47 - sebiszabi

Interjú Főző Danival az andorrai Európa Bajnokság után

sportograf-108676226.jpg

A győri Főző Dániel, a helyi Yakuza SRTG kiválósága és reménység idén először jutott ki az idén Andorrában, szeptember 16-án megrendezésre került Spartan Race Európa Bajnokságra. Dani saját korcsoportjában (18-24 év) legfiatalabb versenyzőként a 9. helyen ért célba. Ez alkalomból készítettünk vele egy interjút, fogadjátok szeretettel.

 Hogyan érzed magad a verseny után két héttel? Mikor értetek haza Andorrából?
Mostanra már teljesen kipihentem magam és készen állok a következő  megmérettetésre, az eplényi versenyhétvégére. Mi is érintettek voltunk sajnos a Ryanair járattörlésében, ezért csak a versenyt követő hétfőn értünk haza Andorrából. Az „ajándék” 1 napot azonban kellemesen kihasználtuk!  Másnap, igaz fáradtan még, de mentem suliba, utána napokban viszont egy torokvírus ledöntött a lábamról és több mint egy hetes pihenőre kényszerültem. A szervezetem jelzett…

22472217_1602451649818443_1828071590_o.jpg

Pörgessük vissza egy kicsit az időt! Mikor utaztatok ki a helyszínre? Milyen utatok volt? Kivel mentél? 
A szüleimmel és a testvéremmel repültem ki Barcelonába a verseny előtti szerdán. Egy kora reggeli gépet választottunk Budapestről, hogy az egész napot a katalán fővárosban tölthessük. A főbb látnivalók megtekintése közben betévedtünk egy helyi piacra, ahol sokféle tengeri élőlényt, húskülönlegességeket és gyümölcsöt árultak. Kóstoltunk friss olivabogyót is, helyben sütött pékáruval. A Güall Parkban tett kellemes séta után mindegyikőnk a tengerpartra vágyott. Az elmúlt években - kérésemre - mindig a hegyekben nyaraltunk, ezért most nagy szenzáció volt a tenger látványa, illata és a sós víz íze. Fürödtünk egy jót, ugráltunk a hullámokon, majd kocogtam egy kicsit a tengerparton a langyos homokban. Ezzel egy régi álmom vált valóra!  Estefelé bérautóval utaztunk át Andorrába, másnap pedig a barátnőm is megérkezett a családjával.

dsc_0108.JPG

Edzettél még a verseny előtt Andorrában?
Igen, edzettem, már alig vártam! Csütörtökön kimentünk a versenyhelyszínre, feltérképeztük a terepet.  Gyönyörű táj fogadott bennünket, igaz kicsit hideg volt, még a leheletünk is látszott! Nagy volt a kontraszt, hisz még előtte nap fürdőnadrágban napoztunk a pálmafás parton, aznap viszont télikabátban indultunk a felfedezőtúránkra!  A magas hegyek látványa miatt úgy éreztem magam, mintha újra Tirolban lennék! A barátnőmmel Annával és a tesómmal edzettem aznap, mindketten a hétvégi versenyükre készültek. Kicsit kocogtunk a pálya melletti emelkedőkön, hogy szokjuk az ottani levegőt. 

Mennyire voltál felpörögve a verseny napján? Mennyi volt ebből az izgulós rész?
200%-on pörögtem a verseny napján, nagyon vártam ezt a napot! Tudtam, hogy a felkészülésembe mindent beleadtam és hogy jó formában vagyok, ez pedig megerősített. Természetesen izgultam, de tudom azt is, hogy a családom, a barátaim és az ismerőseim is mennyire izgultak értem! Az izgalmamat csak fokozta, hogy tudtam, ha távolból is, de mennyien velem vannak. A Yakuzás sportbarátaim az andorrai út előtt szerveztek nekem egy meglepetés bulit.  Sok sikert kívántak, hasznos és bölcs tanácsokkal, ajándékkal, valamint sok  kedves szóval küldtek az  EB-re. A hab a tortán pedig az volt, amikor a verseny előtti napon megláttam, hogy megosztottak egy videót “Hajrá Főző Dani! Aroo!” címmel. Nagyon jó érzés volt, hatalmas motiváció! Úgy éreztem ekkor, hogy semmi sem állíthat meg. Ezt köszönhetem azoknak az embereknek, akik segítettek, bíztak bennem és lélekben velem voltak.  

20170914_165415.jpg

Tudom, hülye kérdés egy Beast-en a rajtról beszélni, mert hosszú, de mégis. Az első, mondjuk 500 méter milyen volt, mennyire határozta meg a versenyt?
Sajnos pont az EB-n nem sikerült az első sorból rajtolnom. Igyekeztem azonban nem beragadni. Jól el tudtam indulni és az első 500m-en minden simán ment, semmi gond nem volt és igazából nem is ez határozta meg a versenyt, hanem az utána lévő 21000 m. :P 

Volt benned görcs, hogy ez mégis csak egy EB, vagy a verseny közben ez már nem számított?
A verseny közben csak magamra és a pályára, valamint a feladatokra koncentráltam, szóval semmi görcs, az izgalom, a külvilág  és minden hasonló a füst után megszűnt. A verseny minden percét élveztem, melyet a fotósok által készített egy-két mosolygós kép is bizonyít.

Jól tudom, hogy 0 hibával nyomtad le a versenyt? Hány akadály is volt összesen?
Igen, életem első hibátlan versenyét teljesítettem és ez a verseny nem más volt, mint életem első Európa Bajnoksága. Nagyon örültem ennek sikernek. Én 33 akadályra emlékszem. Azon viszont meglepődtem, hogy nem volt Memory. 

sportograf-108664571.jpg

Melyik volt a legkönnyebb/legnehezebb? 
A legkönnyebb akadálynak a Slipwall-t tartottam. Azért volt könnyebb, mint nálunk a CEU-ban, mert itt nem patakból vagy folyóból kellett felmásznunk a falra, ezáltal nem volt csúszós. A legnehezebb akadálynak számomra a vödörcipelés tűnt. A többi súlycipelős akadályt, -  mint pl.: a vaslánc cipelés vagy a fagyott homokzsák  cipelése -  is  nehéznek találtam, de ez volt a legnehezebb, mert a vödröt nem lehetett vállon cipelni. A vödröt nekem kellett kövekkel megpakolnom, nehéz volt hegynek fel és lefele vinni, mert nem volt fogása, sőt még csúszott is a terep. A kedvenc kombinációm. :D :P 

A 20+ km alatt mikor és hol érezted magadat a legjobban ill. legrosszabbul?
Legjobban a lefele futásokon, mert én azokat tudom a legjobban megnyomni, ekkor szoktam általában előzgetni. A legrosszabbul pedig a cipeléseknél, a súlyok nagyon nehezek voltak és nagyon belassítottak.

Hogy érzed, az EB jól felmérte a szintedet, hogy hol is állsz a competitive/elite élmezőnyhöz?
Igen, szerintem reális képet kaptam magamról.  Nagyon örülök neki, hogy a korosztályomban ott vagyok az európai élmezőnyben, de természetesen van még hova fejlődnöm.  Míg sok versenytársam a Pireneusokban, a Tátrában vagy az Alpokban élve készül a Spartanokra, én a Kisalföld adta természeti környezetben töltöm mindennapjaimat. A lehetőségeimhez képest úgy érzem, hogy kihoztam magamból a maximumot.

Megvan, hogy min kell javítani, ha előbbre akarsz lépni?
Igen, ezt már verseny közben leszűrtem. A cipelős akadályoknál mindenképpen gyorsulnom kell, illetve a meredek hegynek felfele még mindig nem elég az a sebesség, amivel futok.

 sportograf-108651095.jpg

12. Mennyire vagy elégedett az eredményeddel?
Mikor kvalifikáltam magamat az EB-re, akkor rögtön célként tűztem ki, hogy az első 10 legjobb európai Spartan atléta közt szeretnék lenni a korcsoportomban. Kifutottam magamat a versenyen, mindet kiadtam magamból és így legyőztem önmagamat. Ez az ami számít! Végül is még a legfiatalabbak közt voltam 18 évesen a legfiatalabb  kategóriában is, szóval van még időm fejlődni. :)  Elindultam az úton…

Beszéltünk korábban, hogy a nyáron voltál az Alpokban. Mennyire érezted ennek előnyét?
Igazából azért mentem ki az 5 hetes nyári munkára Tirolba, hogy a hegyekben készülhessek a versenyre. Rengeteget segített, mind mentális, mind fizikálisan.  Amikor az Alpokban 2800 m-en futottam és burpeeztem,  nem volt semmi problémám és tudtam, hogy Andorrában is hasonló magasságokra számíthatok. A futásom hegynek felfele sokat fejlődött, illetve a szívemet és a tüdőmet is nagyon jól meg tudtam erősíteni. Az edzőm, Czinege Erik segítségével a Tiroli hegyekben úgy érzem maximálisan fel tudtam készülni az EB-re.

Sok magyar volt kint Andorrában. Mennyire volt ez érezhető a pályán?
Igen, a franciák után a magyaroknak volt a legnagyobb tábora. A pályán pedig futás közben rengeteg piros fehér zöld mezt láttam és a fesztiválterületen is sok buzdító magyar néző vett körbe. Nagyon jó érzés volt, mikor biztattak!

sportograf-108637148.jpg

Mi a legnagyobb tanulsága számodra ennek az EB-

nek?
A szezon elején kitűztem magamnak célul, hogy az idei Európa Bajnokságra kijutok. Maga a verseny helyszíne, Andorra is vonzott.  Veszprémben sikeresen kvalifikáltam magam és ez volt egy hosszú utam rajtvonala. Az EB-re való felkészülés pedig a rajt utáni füst. Ekkor indultam el azon az úton, amit mindig is kerestem. Az EB-vel viszont nem fejeződött még be az utam,  ez még nem a Finishline volt. Ez csak az első akadályok egyike, ahol nem burpeeztem. A pályám még folytatódik… ;) 

“Ha kitűzöl magad elé egy célt és azt meg tudod valósítani, akkor mindenre képes vagy!”

sportograf-108637103.jpg

 

Fotók: Főző Dániel és Sportograf

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://ocrmagazin.blog.hu/api/trackback/id/tr212960085

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.