Spartan Race Kubinska Hol'a Beast, 2017.09.09 @Kubinska Hol'a (Szlovákia)

2017. szeptember 12. 10:18 - ocrguest

17098650_1436608316411501_7989138618865064630_n.jpg

Ha megengeditek, kezdem egy idézettel Surányi Balázs Facebook oldaláról:  „Nézd milyen gyönyörű a kilátás, hogy b@szódna meg az egész hegy
Még most is fáj, ahogy a hegyre gondolok.

Szombaton Alsókubinban (ottani dialektus szerint Kubínska hol’a) versenyzésre ideális időjárás fogadott. Se eső, se szél, talán csak párás levegő, de hát nem is laboratóriumi körülmények közt tesztelünk valamit, hanem ahogy Churchill mondta: „Nem ígérhetek mást, csak vért, erőfeszítést, verítéket és könnyeket

Akkor vágjunk is bele ennek tudatában!

Azzal kezdtük, hogy felmentünk a hegyre. De most komolyan. A rajttól kezdve egyhuzamban felkaptattunk a pályavonal legmagasabb pontjáig. Ez alatt kedveskedtek nekünk számos akadállyal: gumiabroncsok, alacsony cargo, balance, 6 láb magas palánk, a memory első fele, és amitől besírtam:
1 akadály, 10 elemből. Palánk felett (1) - palánk alatt (2) - palánk felett (3) - palánk alatt (4) - palánk felett (5) - palánk alatt (6) - palánk felett (7) - palánk alatt (8) - palánk felett (9) és utoljára palánk felett (10). Ugye olvasni is szörnyen hosszú?! Sejtésem szerint itt hangozhatott el a Surányi Balázs féle idézet. Onnan tényleg szép volt a kilátás…

21458046_1688293674576296_2932907760278561982_o.jpg

Lehet, hogy csak nekem tűnt annak, de úgy éreztem, mintha egyre meredekebb lett volna az emelkedő. A csúcsra érve az első megkönnyebbülést gyorsan felváltotta az első adag 30-as Burpee, ahol a slack line kifogott rajtam.
Innen egy hosszabb enyhe lejtmenet következett, majd hogy el ne felejtsük, ismét felfele majdnem újra a csúcsig, ahol összekötöztük a lábunkat. Réten a nyulak nem ugrándoznak úgy, mint ahogy mi pattogtunk! Szóval gúzsba kötve tettünk meg kb 100 m-es kört és végül így kellett egy palánkot is leküzdeni (állítólag ezt a cuccot Barcikán vezették be; legyünk büszkék rá).

Miután megkötözött lábunk elszabadult, sovány malac vágtába foghattunk a leejtőn, aminek alján sóderes zsák várt minket. Ennek cipelése rendesen leszívott mindenkit, de gondoskodtak rólunk.
Valami piros löttyöt csepegtetett a poharunkba az önkéntes, amit vízzel hígítva egész jó ízű italt kaptunk és még jobban is éreztem tőle magam. Ilyet még egyszer kaptunk, máshol, csak az zöld volt.

ÉÉÉÉSSS megint felfele, hogy beleégjen emlékezetünkbe. Kb fél távnál járhattunk, amikor megérkeztük az első vizes akadályhoz. Akik síelnek, biztos jobban tudják, de ez talán egy olyan tároló volt, ahol a hóágyúzáshoz szükséges vizet gyűjtik. Nem tudom hány fokos lehetett, de igencsak apró szapora légzésre váltottam, amikor belemerültem a vízbe. A kevésbé bátrak mentőmellényben is teljesíthették, az igazán erősek pedig 60, azaz hatvan burpee-vel kiválthatták az úszást.

Ruha kifacsarás, szárítkozás után egy olyan hosszú lejtmenet jött, hogy már azt hittem lemegyünk a városba. Itt fogadott minket az invert fal, olympus, meg a triceps bar, valamint a memory visszakérdező pontja. Sokaknak sikerült a 8 karaktert visszamondani, de akadtak bőven, akiket a burpee zónába utasítottak.

Ahogy írásom elején jeleztem száraz idő volt, de az erdőnek ezen részén voltak mocsaras, igazi cipőmarasztaló helyek, felidézve bennem a tavalyi tokaji supert. Miután innen kikeveredtünk, beértünk a hangszóróktól és szurkoló hozzátartozóktól hangos fesztiválterületre, ahol egy tripla akadállyal találkoztunk. Monkey bar, traverse, és kötélmászás. Elég gonosz húzás volt 3 burpee esélyes akadályt egymás mögé tenni, de gyanítom a szervezők komolyan gondolták a Churchill szavait.

Mi is jött még ez után? … Emelkedő! Hát persze! A 7 láb magas fallal fűszerezve, szöges drót alatti kúszással megbolondítva és ha már tényleg jól megszáradtunk, csináltak nekünk egy palánk alatti átbújást persze vizesgödörben. Jött még dárdahajítás, nagy cargo, valami földön kötéllel húzásos izé, majd vonszold vissza. Gyakorlatilag egymást érték az akadályok és még mindig nincsen vége.

Már a célvonalat láttam, amikor a multiringen elbuktam, de ez csak 1 csalódás volt, mert a cél még oly távoli. Jött még 1 farönk cipelés, egy homokzsák felhúzás, még egy kis emelkedő, lépcső Spártába, és a 8 láb magas fal, na meg a szokásos tűzugrás, mire a nyakamba kaphattam az érmem.

21462832_1686458598093137_1493054769786501044_n.jpg

Hivatalos adatok szerint 34 akadály jutott a 19,3km (közel fél maratoni táv) hosszúságú pályára, amin összesen 1406m-t tettünk meg felfele menet. 

Személy szerint szeretnék köszönetet mondani, a szervezőknek, akik ezt (megálmodták és) megtervezték; az összes munkatársaknak, akik levezették (és koordinálták); a sporttársaknak, akik biztattak, ha megtorpantam; és köszönet Istennek, hogy idetette nekünk ezt a kib@szott hegyet!

Beszámoló: Lajos János
Fotók és videó: Spartan Race Hungary facebook

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://ocrmagazin.blog.hu/api/trackback/id/tr7912823256

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.