I. Extreme Trail Akadályfutás Tokaj, 2017.09.02. @Tokaj

2017. szeptember 04. 13:34 - sebiszabi

Amikor az 1 nagyobb, mint a 6

etrail_cover.jpg

Tokaj, OCR kalandjaim kezdete és majdnem vége is egyben. Első versenyem a tavaly itt megrendezésre kerülő Spartan Super volt. A verseny körülményeiről itt olvashattok egy beszámolót. Örülök, hogy később, miután újra tanultam járni, ez a rémálom nem szegte kedvemet. Immár több tapasztalattal, de óvatosságból a rövidebb (7,5km) távot választva indultam neki az első Extreme Trail Akadályfutásnak. Nagyon jó volt, de ne szaladjunk ennyire előre!

Verseny előtt, mindig felállítok magamban egy képet, mire lehet majd számítani. A már birtokomban lévő tapasztalatok, valamint a szervezők információ áradata alapján. Az áradat ez esetben nem túlzás. Az utóbbi hetekben a rendezők nem hagytak minket békén. E-mailben, de legfőképp Facebookon csorgatták, napjában többször is a hírmorzsákat. Ez a hozzáállás például az sugallja, hogy a célba érésig, vagy még azon túl is törődnek majd a nevezőkkel, egyfajta megnyugvást adva így nekik. Számomra ősbemutató volt a videós összefoglaló is, mellyel összegezték az eddig átadott híranyagot. Teljesen tuti ötlet, jár a piros pont!
A körülmények szinte teljesen olyanok voltak, mint tavaly. Külföldről péntek éjszaka hazaérkezés, korán kelés, borongós, esős idő Budapesten. Reménykedtem, hogy a héten Magyarországon tomboló harminc fok feletti hőmérséklet szombatra, mint Stuttgartban, feleződik. Nem nyert (#1). A hideg front egy napi késében szokott lenni, a fővároshoz képest, amennyiben az nyugatról jön, tudtam meg a helyiektől és tapasztaltam meg később magam is.

21363188_1597082987009974_371088194_o.jpg
Útban Tokaj főtere felé a Fesztiválkatlan mellett vezetett az utunk. Előtörtek az emlékek. Úgy értem, de jó, hogy azok már csak emlékek... Mindeközben az út bal oldalán egy frissítőpont és futók tűntek fel. Majd pár akadály. Rönkcipelés aztán eltűntek a Bodrog töltése mögött. Bele a folyóba? Kicsit odébb három konténer volt egymás mögött. Ezekbe be és ki ugrálás. Gyakorlatilag dobozonként egy negatív és egy pozitív palánk. Ezzel kapcsolatban egy pillanatra az a költői kérdés villant be, a többi hasonló rendezvényen, miért nem tesznek egymás mögé három palánkot a szervezők? Ferde egyenes, másik irányba ferde. Ebből az alapvetően egyszerű barikád fajtából milyen jó kis kombinációt lehetne építeni. Ahogy a klasszikus reklám mondja: olcsó és finom. Sok idő nem maradt a morfondírozásra, a látottak beindítottak egyfajta „Pavlovi reflexet”. Megindult a nyáltermelődés a szájban, bugi a lábban, apró szívecskék a szemem előtt. De jó lesz már csapatni! Kisvártatva feltűnt a hátakon himbálózó ivózsák is, azt hiszem ez nem a rövidebb táv lesz. Kókadozni kezdett a bárgyú mosolyom. Nem nyert (#2).

A Kossuth teret, mely központja volt a futamnak könnyen meg lehetett közelíteni. Egy szomszédos kis utcában parkoltunk le. Előzetesen a résztvevők a gépjárművek elhelyezéséről is kaptak tanácsokat, így sikerült jól elosztani a kocsikat. A tér nem nagy, könnyen belakták a szponzorok, a gyerekeknek felállított játszó területek, a szervezéssel kapcsolatos építmények és a DJ pultnak is helyt adó emelvény. Padok megfelelő mennyiségben voltak kitéve a várakozóknak. A kísérők pedig behúzódhattak akár egy borászathoz vagy egy cukrászdába is, ha unták a forgatagot. A helyszínválasztás újabb plusz pontot ér!

21317525_1929182960738245_4240012290213878217_n.jpg
A startcsomag tartalmazott egy chipet, amit cipőfűzőre, de tépőzárral mondjuk bokára is fel lehetett tenni. A rajtszámot a csuklóra erősítették és egy a felsőre, gombostűvel felerősíthető A5-ös méretű is volt, amit nem volt kötelező használni, ellenben tartalmazta az alany nevét valamint a regisztrációkor leadott póló méretét is. Hivatalosan beérkezéskor a szövet átvételéhez kellett, itt kipipálták, hogy megkaptad-e a jussodat. Kötelezően viselni kellett egy szilikon karkötőt az egyik szponzor emblémájával. Jó lesz majd az egyik rokon kisgyereknek, eljátssza valahova. Folyamatosan szólt a zene és a hangulatfelelős is érezte a dolgát a mikrofon mögött. A szervezőgárda mindvégig nagyon kedves és segítőkész volt, mint majd később látjuk azért kellett is néha az irányításuk. Ha jól emlékszem egyszerre maximum 10 ember indult egy csoportban, 2 perces eltérésekkel és 5 csoport 20 percenként. A könnyebb érthetőség kedvéért a képletet felrajzolni ér. Én a 18-ik csoporttal indultam, csúszás mégsem volt. A TOI-TOI-k pár méterre a lefektetett gumiköpenyek mellett emelkedtek. Magamban arcoskodtam, mekkora lenne, ha átlépdelés után spontán lefordulnék egy kicsit könnyíteni magamon. De jött a bemelegítés, majd a visszaszámlálás.

21317459_1929182964071578_7473565614418497625_n.jpg
Előttem már két csoport elrajtolt, fokozva az izgalmakat és pumpálva az adrenalint a testemben. Indultunk, lábkapkodás a gumiszőnyeg lyukaiban majd rohanás fel a Dózsa György úton. Hopp a WC kimaradt, ez most Nem nyert (#3). Egy újfajta kihívás várt még ránk, mielőtt feltereltek volna a hegyre. Felfűzve egy vízszintes rúdra még több ráf. Ennek az egységnek a távolsága a földtől 20-30cm lehetett és ez alatt kellett átmászni. Fordulás balra, fel a hegyre. Ez az útvonal volt a Superen is és még pár kilométeren keresztül haladtunk azonos ösvényen. Akkor a sár zúdult az arcunkba, most a port nyelhettük. Hamar elkezdett gyöngyöződni a homlokom és a nedvesség kicsapódás a pólusokon keresztül a hőmérsékletnek köszönhetően folyamatos volt. Elég korán elkezdtem ácsingózni a folyóban fürdés után. Sajnos erre a kívánságomra is egy Nem nyert (#4) táblát sikerült kipörgetni, az csak a hosszabb távra nevezetteknek járt. Basszus, pedig a futam alatt több mérkőzést is lejátszott kétszemélyes privát vízilabda csapatom testem körülbelüli középpontja alatt kicsivel. Lefelé az út erdőben és a helyi szőlészeteken keresztül vezetett. Akit itt megelőztek, annak teste feltöltődhetett kvarccal, legfőképp, ha nyitott szájjal loholt lefele. Ereszkedés után egy viszonylag síkabb felületen vártak a mesterséges akadályok. Háló alatt átfutás, majd ismét feltűnt a kiterített abroncsmező. Hegymászás után már nem annyira könnyű a dolog, itt jónak éreztem az elhelyezését. Három gerenda láncokkal kifeszítve a levegőben indította az egyensúlyra kihegyezett buktatók sorát. Itt már feltűnt, hogy az épített dolgok tényleg minőségiek, mint ahogyan azt ígérték korábban. Első frissítőpont, melyből ezen a szakaszon még egy várt ránk.

21298915_1874442482571672_1132789601_o.jpg

Valahol itt csapta meg a fülemet a pályabírók diszkurzusa, hogy emberek eltévedtek és mutogatták is merre kell menni. Nagyon nem hatott meg, eddig is megfelelő volt a kijelölés és számomra végig elégséges is volt. Ahol kanyarodni kellett ott tábla mutatta az irányt vagy valamely kolléga terelgette az embereket, az egyéb leágazások pedig le voltak zárva, azon túl arra kellett menni, amerre az ösvény vitt. Megköszöntem az útbaigazítást és haladtam tovább célom felé. Távolabb egy rakás dinnye várta az arra érdemeseket. Mosolyogva kaptam fel egyet, amivel indulni lehetett felfele egy úton. Mondjuk gyorsan lerohadt a vigyor az arcomról, a nap erősen sütött arcba a kaptató pedig kellemetlenül meredek. A végén egy újabb gumiszalag a csuklóra, igazolva, hogy a feladat sikeresen elvégezve. Cserébe lehetett visszavinni a dinnyét. Páran valószínű kicsit vehemensebben „tették” le a földre, mert voltak széttört darabok is. A helyi bírónénivel egyeztetve ettem is egy falatot belőlük, finom volt. Egy palánk állta utunkat, ami nem volt kicsi, cserébe viszont jó magas. Két lehetőség volt egy fellépővel vagy két fellépővel próbálkozhatott az, aki idáig eljutott. Legalább nem ránézésre másztam meg, hanem elment vagy egy perc is vele. Ebben már benn van az az 50 másodpercnyi chat is a segítőkkel. Reménykedtem még abban is, hogy ilyen rövid szakaszon nem terelnek fel egynél többször a hegyre. Ilyen bevezetés után azért érezzük, hogy ez egy Nem nyert (#5) lett. Valahol fenn bolyongva vált ketté a rövidebb és hosszabb táv. A futam vége a város utcáin át vezetett. Itt besűrűsödtek a már így is kimerült önkéntes szenvedők feltartoztatására szolgáló képződmények. A teljesség igénye nélkül: majomlétra, mérleghinta szerű egyensúlyozó, bujkálni kellett rudak alatt egyensúlyozni hengeren, valamint két megdőlt mászófalhoz hasonuló dolog is felépítésre került. Itt már a kísérők is figyelemmel tudták tartani szeretteik botladozását, ami szintén egy olyan pozitív pont, ami nem minden ilyen típusú futamra jellemző, mégis nagyon jó ötlet.

21329395_1874444692571451_808204833_o.jpg

A végső akadály egy SUV alatti átmászás, először nem tűnt valami nagy „Was ist das?”-nak, amíg oda nem kerültem. Betonon vagy átkúszol és lezúzod térded, könyököd vagy valamilyen szinten egyensúlyozod magad. A célba érőket a speaker név szerint ismertette a tömeggel. Jutalom egy befutó csomag: energiai ital, víz, valami sütike, kukorica pehely (minta), pár kupon és matrica! Mennyire alap ötlet már ez is. Kötelezővé tenném, minden egyes emberke, aki kiteszi egy reklámfelület. A póló pamut, nem vastag, de minőségi és körbe nyomtatott. Bal kézen magyar zászló és HUN felirat, nemzetközi versenyekhez pont jó, lenne, ha technikai póló lenne. Az egyedi érem mellé (ami itt jegyezném meg, hogy anyaghasználatra, színkombinációra és stílusra teljesen hasonlít az egy héttel ezelőtt megrendezett Orczyram jutalmára, formára és feliratra nem. Egy érmegyártó felkarolta volna az újoncokat?). Ezeken túl még nyakba akasztós kulcstartó amire egy normál kulcstartót aggattak. Bele sem merek gondolni, mit szólnak majd az otthon maradt karikák: „Itt hagytál minket lógva egész nap, hogy másokat szedjél fel”. Sose kezdjetek női kulcstartókkal! A gyümölcsös szaruból itt szőlő és alma pattanhatott a markokba beljebb pedig egész dinnyét tehettek magukévá, akik akartak. Ezen felül hideg üdítő és plusz energiai ital is tölthette ki a testet nyitástól, zárásig.

21330600_306404496500208_745053225_o.jpg
Ennél a pontnál lett először kis hiányérzetem, ugyanis szabad szemmel nem találtam a „tusolót” avagy valamilyen tisztálkodási lehetőséget. Gyorsan kiderült, hogy bizony olyan van, kicsit lejjebb, kicsit eldugva. Igazából két erőlködés között, a célegyenesben, mintha láttam is volna, de az is lehet, hogy csak hallucináltam? No, ezt ki lehetett volna táblázni. Ekkor tudtam meg, hogy a lubickolás a 15 km-es táv kiváltsága volt csupán. Hulló könnyeim záporán át, alig találtam meg a csap nyitókáját. Gyors arcmosással lepleztem szomorúságomat. Amúgy egy nagyobb udvarban volt felállítva a slagrengeteg. Itt viszonylag privátabb módon, nem mindenki arcába belepucsítva lehetett portalanítani a testet kényelmesebb gúnyába átbújva kényeztetni a lelket.

21297482_1874444699238117_819372271_o.jpg
Az eredményhirdetésre nagyon sokan maradtak. És annyi ajándék volt, mint a… Ha a kapott információkra az „áradat” jelzőt használtam, akkor az ajándékok mennyiségére a cunami hasonlat sem túlzó. A könnyebb elképzelhetőség kedvéért, az átadásukra szánt idő több mint fél óráig tartott, a tombola szintén. Összesen tovább, mint amennyi idő alatt az első helyezett női/férfi nevező végig csinálta a rövidebb szakaszt. A tombolához járó ajándékok fel sem fértek a színpadra. Mondjuk én Nem nyertem (#6) semmit, így kicsit bundagyanús a dolog, de ha a fikciókon túl tudunk lépni és maradunk a realitások talján, ilyen mennyiségű szponzorációs anyagot összeszedni nem semmi, sokadik piros pont. Az átadó ceremóniát levezető emberkén látszott, hogy nem mikrofonnal a kezében született, de hamar oldódott. Életszagúvá téve a történetet. Arra azért felhívnám így virtuálisan a figyelmét, hogyha megkérdi a tömegtől, hogy a tombolán nyerteseket visszadobja-e a kalapba újabb esélyt adva nekik és a tömeg azt üvölti, hogy „NE!”, akkor az azt jelenti, hogy nem. Amúgy nagyon cukik voltak, mert sok különdíj is lapult a pult alatt. Többek között ajándékot kapott az, akinek szülinapja volt, Extreme Trail tortát és a névnaposok is. Tehát legközelebb, aki szeretne biztosan hazahozni egy kis extrát, az olyan néven regeljen ami akkor van vagy szülessen jókor, esetleg indítson női csapatot, oda be is szállnék... 

Az én szemszögemből egy igen minőségi, élvezetes, ötletes és bőkezű rendezvényt tapasztaltam. Sok élménnyel gazdagabban kijelenthetem: Nyertem (#1). Esetleges gyerekbetegségek orvoslása felől nem aggódnék és erősen ajánlanám legjobb barátaimnak is. Ellenségeimnek meg pláne, hátha lezúgnak a hegyről.

Beszámoló: Veiger Gábor
Fotók: Extreme Trail Hungary SE és Varga Zoltán Csaba

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://ocrmagazin.blog.hu/api/trackback/id/tr4112802878

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.