IV. Running Warriors - 2016.10.08., Budapest Kamaraerdő

2016. október 11. 14:00 - ocrguest

De az érem legalább szép volt

14680810_701967973288084_68822664200157568_o.jpg 

Mindenhol igyekszünk ott lenni, ha máshogy nem, hát megkérünk egy lelkes futótársat, ha már úgy is teljesíti a kihívást, akkor szerezzen nekünk és nektek is néhány jó percet azzal, hogy megosztja élményeit. A IV. Running Warrior esetében is így történt: Buti Dávid vállalta a feladatot, hogy ír a kamaraerdei rohanásról. Az írást fiatalos hév és lendület jellemzi - és nem feltétlen az elégedettség. Olvassátok, reagáljatok!

Az egész azzal kezdődött, hogy alig lehetett odatalálni! Ha nem látom meg teljesen véletlenül Balhási Ákost sétálni, akkor nem is sejtetem volna, hogy ott járunk. Se egy tábla, se egy önkéntes az út szélén, vagy bármi ami jelezte volna, hogy odaértünk. A rendezvény központja, cél és startvonala egy fix cirkuszi sátor szerű fedett rész volt, ahol volt egy színpad, egy regisztrációs asztal, egy kis büfé meg a rajt/cél kapu. Hát, próbálok finoman fogalmazni, de nagyon gyér volt a rendezvény. Semmi hangulat, a színpadon egy srác próbálja felkelteni az érdeklődést,de mindenki kint áll a napon és melegszik. Eddig minden versenyen elég volt nekem annyi, hogy egy jó ritmusos zene, egy csatakiáltás és felpörgök és uccu neki. Itt ez nem volt meg...

14590136_701967036621511_5442956979497140828_o.jpg

Mindenki várja a közös rajtot, 14.00, bemelegítve mindenki, mennénk nagyon. Elnézést kérnek, de pár perc késés. Pár perc múlva módosítják a rajtot, 14.20-ra. Jól van, iszunk egyet, futunk egy karikát. 14.20, most már menjünk! Hát még nem, megint egy elnézés. 14.30, megjelenik a főszervező, elmagyarázza, hogy a vadőrök eltépték a szalagozást, még 2 perc és mehetünk. Mindenki kimelegedve, nem baj, álljunk rajtoz. Na mondom, most odateszem magam, jó lenne egy helyezés. Majd megjelenik a rajtnál Tömböly Dávid spartan VB-s és Balhási Ákos sprint győztes.... Akkor hagyjuk!

14681979_701968006621414_3369765755109823077_o.jpg

Nem baj, elrajtolunk, finoman a futással, legyen erőm az akadályokra. Futunk 600 métert, egy kúszás, na végre, ez való nekem. Kicsit egybe még a csapat, várni kell az előttem állókra, nem baj. Futunk, jön egy emelkedő, lejtő, emelkedő, lejtő. Jön egy palánk, nagyon jó, végre valami. 100 méter, jön egy kannacipelés, tök ötletes, valami újdonság. Aztán futunk. Még mindig futunk. Eltelik 2 km, jön egy ivópont?! Mindegy, igyunk. Aztán egy háló alatt kúszás, egy palánkok közt átbújás, és futunk tovább. Sokat futunk tovább. Elgondolkodok, számolgatok, valami nem stimmel. Egyszer csak egy éles kanyar, hallom a zenét! Egy jobb kanyar és célegyenes... Volt egy csimpaszkodós akadály konkrétan egy fémkereten! Nem rudak, mint megszoktuk, hanem az azokat tartó kereten... aztán egy ferde palánk,rajta kötéllel, de minek, két lépésből felfut rajt az ember. Ésss cél! Ennyi? Vége? Hát jó... 8 km, 7 akadály. A büntetés rendszer teljesen ötletes volt, a kis rajtszámunkat tartalmazó papíron, amit fel kellett magunkra tenni azt lyukasztották, ha hibáztunk. Csak nem értem, hol lehetett volna! Csúnyán kúszok vagy mi?

11217731_701972639954284_4672371094601309422_o.jpg

Pár ember volt aki büntetőzött, ők se tudom miért. Keményebb versenyre számítottam, elvégre tele spartanosokkal, a Margitszigeti SRTG több tíz fővel kint volt, azt hittem valami tényleg harcosoknak való pálya lesz. Hát ami tetszett, az a kijelölt útvonal volt. Kellemesen futható, több kisebb emelkedővel, lejtővel, széles sávokkal. A végére rájöttünk, hogy ez nem a mi igényünkre van kialakítva. Abszolút azoknak való verseny, akik csak ismerkednek ezzel a fajta futással. Sokan voltak azok, akik kis emelkedőn 2 méter után 180-as pulzussal lihegve vonszolták magukat, aztán a lejtőn hangosan trappolva, maximális sebességgel futottak lefelé, ízületeiket nem kímélve...

14681041_701972743287607_6732368285074677545_o.jpg

Egyszerűen nem tudok mit mondani rá, nem tudok haragudni a rendezvényre, mert végül is nem ígértek semmit, viszont 8-10 ezer forintért ez édeskevés! Beígértek egy zuhanyzási lehetőséget is, amiről aztán a helyszíni szervezők valamiért nem tudtak tájékoztatást adni, így a zuhany kimaradt... De! Az érem nagyon szép és egyedi, azért megérte! Viszont jövőre biztos, hogy nem megyek el...

Minden elismerésem Balhási Ákosnak és Tömböly Dávidnak, akik az 1. és 2. helyezést elhozták a fiúknál, a lányoknál pedig Vizauer Gyöngyinek!

 

FOTÓ: Tóth József 'Figura' (további képek Figura galériájában, itt)

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://ocrmagazin.blog.hu/api/trackback/id/tr411789483

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kószák egyike 2016.10.14. 09:18:08

Még szerencse, hogy nem mentem el. Kösz a beszámolót. Ha ez már a 4. volt nem értem hibákat.