Terepfutó berkeken belül a Csipi név azért egészen legendaként cseng. Ő az, aki A Kör-ön csúcstartó a teljesítések számát tekintve: 5 alkalommal teljesítette már a börzsönyi kőkemény erőpróbát (152 km + 7100m). Polgári nevén Takács Krisztián, aki leginkább az ultra távokon, tehát 42+ km-es trail versenyeken érzi otthon magát és lepi meg újra és újra a hazai terepfutó színteret elképesztő teljesítményeivel. Emlékezetes alakítása, amikor idén tavasszal mindenki készült keményen a Mátrabérc trailre startra, ő is, de úgy, hogy előtte egy nappal visszafelé megfutotta az 54 km-t, hogy a időben megérkezve, elstartoljon a mezőnnyel...
Egy szó, mint száz, Csipi elképesztő manus, aki most belekóstolt a Spartan Race levegőjébe is és ha már ott Eplényben, akkor a Masters kategóriában dobogóra is állt: harmadik lett, egészen vad idővel. Meg is kérdeztük gyorsan néhány dologról.
OCR Mag.: Első SR és kapásból dobogóval indítasz, gratulálok! Hogy tetszett a verseny?
Csipi: Bevallom őszintén, eddig fura tekintettel néztem erre a versenyformára, a tömeg és a túlzott hype taszított, de nagyon kellemes csalódás volt az eplényi futam. A tömeg ellenére fantasztikusan jó hangulat volt végig, rettenetesen profi volt a szervezés, a személyzet kedves és segítőkész volt mindenhol, minden óraműpontossággal zajlott. Példaértékkel bír ez minden rendezvényszervező előtt.
Régóta tervezted, hogy egyszer kipróbálod, vagy hirtelen ötlet volt?
Igen, már régen szerettem volna megmérettetni magam, kíváncsi voltam, hogy terepfutóként hol a helyem a Spartanosok mezőnyében.
Mikor sikerült jegyet szerezni a Beastre? Mert ugye gyakorlatilag anno 5 óra alatt elfogyott az összes nevezés.
Az a megtiszteltetés ért, hogy a szervezők jóvoltából meghívott vendégként vehettem részt az eplényi futamon. Hatalmas köszönet jár ezért nekik és személyesen Kempelen Zitának.
Azért az OCR és a terepfutó halmaznak van közös metszete, mennyi ismerős arccal találkoztál Eplényben?
Terepfutó versenyeken egyre nagyobb gyakorisággal jelennek meg Spartan versenyzők. Vannak köztük egészen jó futók és kimondottan gyengék is. Többükkel jó kapcsolatot ápolok, jó volt velük az ő felségterületükön is találkozni. Külön öröm volt, hogy számomra ismeretlen arcok is ismerősként köszöntöttek. Azt gondolom egy eredményes Spartan versenyzőnek 3/4-ed részben futónak kell lennie.
Aki a VTM-re futva érkezik önkéntesnek Bp-ről, annak valószínűleg a táv nem volt megerőltető, de mégis milyen volt szerinted a pálya?
A 23 km nekem nem megerőltető táv, általában itt kezdem jól érezni magam. A bakonyi terep futó szemmel is keménynek számított most, volt szint bőven és sok volt a szúrós növényzettel borított járatlan, fatörmelékes szakasz. Ezeket egyébként én kimondottan szerettem.
Mindjárt a verseny elején egy durva kaptatóval indult a buli. Mennyire volt ez fajta felfogás furcsa/nehéz?
Egyáltalán nem okozott ez gondot, szeretek erősen kezdeni. Persze előtte bemelegítésként kocogtam egy keveset. A rajt után egyből igyekeztem minél előbbre törni és nem beragadni a tömegbe.
Az elite rajt előtt (és persze minden rajt előtt) a SR-nél ilyen hangulat van a boxban. Mennyire jön ez be neked, mennyire “hat” meg téged az ilyen?
Nem a világom ez a fajta rajthangulat, de ennek ellenére élveztem. Elkapott a lelkesedés. Közben moziztam, néztem a harcedzett spartanosokat, a felszerelésüket. Hamar elment az a pár perc.
35 akadály volt 24 km-en. Mennyire volt ez megterhelő egy terepfutáshoz képest?
Nagyon. A futás ugye az erősségem, ez a táv nekem semmilyen gondot nem jelent semmilyen terepen most viszont a cél közelében már keserves volt fenntartani a futómozgást. Fura érzés volt, úgy éreztem magam, mint futásnál 70-80 km környékén.
Melyik akadály volt számodra a legnehezebb?
Két nagy mumus volt, a dárdadobás és a kötélmászás. Utóbbit meg se próbáltam, tudtam esélyem sincs a saras kötélen felmászni.
Hány alkalommal kellett büntizned?
Négyszer. Ebből egy igazából felesleges volt, a slackline-on simán végigfutottam, de nem tudtam, hogy a végén a vasat érinteni kell. Legközelebb elolvasom a versenyszabályzatot.
Burpee, mint büntetési tétel, mennyire volt fárasztó, szokatlan?
A verseny előtt otthon csináltam 5 burpee-t hogy lássam, mi is ez egyáltalán. Szerintem ez a burpee tökéletes büntetőtétel, nem lehetetlen teljesíteni, de keményen lerongálja a teljes testet. 30 burpee után kell 500 méter futás, hogy észhez térjen az ember.
Ha hülye a kérdés, nyugodtan kukázd, de volt-e holtpontod a versenyen?
Holtpontom nem volt, sikerült egy lendülettel végigmennem a pályán. Csak a sárral teli árkok jelentettek némi megtorpanást, az aszfaltos cipőmben képtelenség volt kimászni belőlük. Nem sokáig keseregtem, levettem a cipőket és a zoknit, mezítláb egyből nem okozott problémát a továbbhaladás.
A legtöbb versenyző számára (elite, nem elite) a legnagyobb szívatást a zsákhordás jelentette. Ezt Te hogyan élted meg?
A zsákhordás semmi gondot nem jelentett, a szinteket szeretem, a lábaim erősek. Feltapostam jó tempóban. Persze lassított a zsák, de legalább volt időm kicsit gyönyörködni a bakonyi panorámában.
SR-en és az OCR versenyeken általában vannak olyan akadályok, melyek egy pillekönnyű :) és a nem túl magas futóknak nehézséget okoznak (zsákhúzás, zsák cipelés, palánkok). Ezek hogy mentek neked?
Nem voltak ezek gondok. A palánkmászás kimondottan jól ment, igaz a cél előtti utolsó csak másodjára lett meg, ez is mutatta, hogy azért ez a Beast pálya nem volt leányálom.
És akkor a kihagyhatatlan kérdés: lesz-e nálad folytatása az OCR versenyeknek, kaptál-e SR fertőzést? :)
Egészen bizonyosan lesz. Nem leszek rendszeres résztvevő, mert én futni szeretek és az akadályokra való felkészülésekre nem szeretnék külön időt elkülöníteni, de egy évben egyszer benézek "hozzátok". Jövőre könnyű dolgom lesz, mert a dobogós helyezésem mellé egy nevezést is kaptam.
Fotók: Spartan Race Hungary
