Varga Zoltán Csaba (aka. Varga's Creation) és Csernák Enikő mostanában egész Európát végig roadshow-zzák a Spartan Race keretein belül. Ennek mi csak örülünk, mert olyan egzotikus helyekről kapunk beszámolót, mint a hétvégi olasz Misanoban megrendezett Spartan Race. Misano Adricatico egy kis város az Adriai-tenger mellett nem messze San Marino-tól. És ha már a városka a tenger mellett fekszik, akkor adja magát, hogy...
.... hogy egy városi futam legyen. Hegyek a közelben nincsenek, de van homokos part, használjuk hát azt. De szaladjunk előre ennyire. A hétvégén Sprint és Super távon is rendeztek versenyt. Sprint mindegy 2600 versenyzőt vonzott, a Super 1600-at. A rajtot a város fő utcáján rendezték be, a boxba csak egy fal átmászásával lehetett bejutni. Szépen lassan mindenki elhelyezkedett, mi is és vártuk a rajtot. Piros füst felszáll, de ami ez után jött, arra nem számítottunk - élhetnénk a kattintásvadász felütéssel -, de az első pár száz méter tényleg elmebeteg volt. Az olaszok nemnormálisak! Füst miatt még semmit nem lehetett látni, de mindenki úgy lőtt ki, mintha az életéért futni, mintha egy megvadult bika elől futna mindenki. Lehetett választani: vagy mész te is, mint a többi állat, vagy eltaposnak. Persze a kezdeti lendület hamar alábbhagyott, de ezt akkor is túl kellett élni!
Hamar kifutottunk a városból valami szántóföldre, ahol a szokásos Spartan Race elemeket dobták elénk. Semmi meglepő nem volt ezekben. Kúszás szögesdrót alatt, különböző méretű és felépítésű falak, vastömb húzás lánccal. Aztán a helyi billionaire negyed, a Yacht Club mellett szaladtunk, hogy szépen belefolyjunk a végtelen Adriai-tengerbe. Még mielőtt a mediterrán tenger hűs vizét megérezhettük volna a lábainkon, kénytelenek voltunk néhány feladványt megoldani. Egyensúly a slack line-on, Olympus és egy bazi nagy létrás mászós faépítmény.
Aztán végre a tengerparton voltunk néhány alkalommal akadállyal együtt kellett a vízben haladni, például vaslánccal a nyakunkban. A mély homokban kissé más volt megküzdeni az elemekkel, de ezt is ki kellett egyszer próbálni. A szokásos slágerek persze itt sem maradtak el. Kötélmászás, multi-rig és Atlas carry, ami meglepő módon itt (is) tényleg gömb, nem egy kurvanagy sziklatömb. Okés szarabb a fogása kicsit, de mégis igényesebb valami. Aztán a pályarajz a végén visszakanyarodott a városközpontba ahol még a dárda, egy negatív fal és sár. A jó ég tudja honnan szereztek ennyi sarat! Szügyig érő sártenger a végére, mert attól érzed magad spártainak...
A lényeg, hogy innen már csak a befutó volt, ahova Enci akkora előnnyel érkezett meg (44.56), hogy mire a második helyezett olasz csajszi beért (56.00), már szinte ki is pihente magát.
Összefoglalva az olasz, déli mentalitás az általuk rendezett Spartan Race versenyen is meglátszik. Őrült módjára futnak, másznak, pont ugyanúgy, ahogy az utakon vezetnek. Egyszerűen teljesen más világ! Csak ajánlani tudom, mert a CEU-hoz képest elképzelhetetlenül más temperamentumot, hangulatot és szenvedélyt lát a pályán belül és kívül is az ember.
Beszámoló és képek: Varga's Creation
