"Bombákat cseszegetni az egy dolog. De legyőzni a rákot, ezt nálunk ünnepelni vagy vakon végig menni a pályánkon? Na az már valami!"

2017. június 21. 09:00 - sebiszabi

Exkluzív interjú Púza Andrással a második HDR verseny után

cc_img_0488.jpg

Június 3-án, a tikkasztó nyár eleji hőségben meglátogattuk a Hard Dog Race sorozat második rendezését Piliscséven. Hülye helyzet, de kutya nélkül futottunk, de amit láttunk, az egészen megkapó volt. Most az ötletgazda és főszervező Púza Andrást kérdeztük meg a verseny után az élményekről, tapasztalatokról, további tervekről.

OCR Mag.: Tavaly ősszel még csak közvetve, idén már ténylegesen is láttam belülről a HDR-t. Engem megvett az ötlet teljesen, noha itt kívülállónak tartom magam. De mekkorát sikerült az őszi versenyhez képest nőni a sorozatnak? Résztvevők száma, támogatók száma, stb.?
Púza András: Köszönöm ez jól esik. Nagy dolog, hogy a hazai OCR világ szakértőjét is beszippantotta a HDR. Ez komoly elismerés. Hogy ne érezd magad kívülállónak a Wild-on (szeptember 02.) már kutyával tudsz indulni, mindig tudunk örökbe fogadható kutyust… De vigyázz, tudod, aki egyszer összeszőrözte magát az örökre szőrös marad.
Tavaly 151 nevezőnk volt idén 774, ekkorát nőttünk. Szerencsére a támogatóink száma is nőtt és reményeim szerint ez a folyamat folytatódik majd. Mire a riport kijön, talán már megállapodtunk az egyik legjobb terep futócipőket gyártó amerikai márkával. A tesztek befejeződtek a részemről, a Saucony és a HDR közös útra lép. Tudni kell, hogy minden szponzor termékét teszteljük a megállapodás előtt. Nem engedek be olyan céget, akinek a termékének nem tapasztaltuk személyesen a minőségét. Igen hallom a kérdést: belga sört is ittunk a megállapodás előtt bevallom, lebuktam.

cc_img_9929.jpg

A versenyen nem tudtunk beszélgetni, mert mindenhol ott kellett lenned. Okés, hogy főszervezőként ilyenkor ez egy stresszes nap, de hány nappal utána tudtál először kvázi nyugodtan aludni?
A terv nem ez volt. Jól kitaláltuk, hogy én csak riportokat adok, belga sört iszom, többek között veled is, futok párat és mindenki happy. Az élet kicsit átírta ezt…de szeptemberben már ez a cél.  Aznap. Mindig nyugodtan alszom. Akár három órára, akár nyolcra van idő. Attól, hogy ideges vagyok nem lesz jobb.

Nyilván láttátok előre, hogy nagyobb lesz a buli, de sikerült is erre készülni?
Lehetne kenni a kutya kakit, meg magyarázkodni, hogy „persze meg így meg úgy”, az nem én vagyok. A válasz önkritikusan: Nem. Készültünk természetesen, sok mindent másképpen csináltunk, mint az első versenyen, de nem sikerült teljesen rákészülni. Ráadásul a „sánta van púpod, nincs, nesze itt van egy” elv alapján ami csak összejöhetett az össze is jött.   
Láttuk igen, hogy nagyobb lesz, mint tavaly, de ekkorára nem számítottuk. Előjöttek gyerekbetegségek, amit orvosolni kell és kinőni.
 
A piliscsévi pályát  még nem nőttétek ki, az biztos, de úgy tapasztaltam, hogy parkoló itt is - mind mindenhol - a szűk keresztmetszet. Nekem, mint VIP nem volt gondom, de nem volt negatív visszajelzés ezen a téren?
Volt igen, de a kiváltó ok is emberi mulasztásból adódott. Ebben is lesznek változások. A belső parkoló valóban kicsi 800 feletti indulónak. illetve nem is azt mondom, hogy kicsi jobban kell logisztikázni a parkolást. Például, hogy ne tehesse meg valaki, hogy beáll keresztbe egy terepjáróval 4 helyett elfoglalva, lezárja a kocsit elmegy…úgy látszik a parkolási kultúra fejlesztését is a zászlónkra kell tűzni. Az út másik oldalán van egy nagyon nagy terület. Ez most vendég parkoló volt. Kb. 50 m séta a bejárattól és max. 500 m a versenyközponttól. Sok mindent újra szervezünk, ezt is.

06acba3ab13058d5c7b11be57a0f8fb2-large.jpg

A verseny után a FB-on volt egy kicsit talán csalódott/dühös (?) hangvételű bejegyzésed? Sok volt a negatív visszajelzés vagy inkább az általad nem elfogadható hibákból volt több, mint korábban? Mi volt az írás oka bővebben?
Inkább önkritikusnak és objektívnek mondanám azt az írást, ami tegyük hozzá, ha nincs ilyen meleg aznap akkor nem születik meg vagy nem így. Tagadhatatlan, hogy nem volt érzelmektől mentes. Arányaiban nézve nem volt sok negatív visszajelzés. Sőt. Viszont számomra már egy negatív hang is pont egyel több mint, aminek szabadna lennie. Sajnos nem egy volt. Ezeket megvizsgáltam és volt belőlük, amiket jogosnak találtam, de voltak olyanok, amiken nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek, az utóbbit választottam. Nyilvánvaló volt, hogy akik ezeket a mosolyfakasztó dolgokat írták, fogalmuk nincs sem az OCR világról sem a versenyszervezésről. Ez „szép” a kommentelésben. Ugyanúgy értékelhet olyan, akinek ott a tojáshéj a fenekén és lila gőze nincs a valódi életről, mint az, akinek van tapasztalata és objektív és korrekt kritikát ír. De ezzel semmi baj nincs ez a szólásszabadság. A megoldás egyszerű: olyan versenyt kell szervezni ami nem szül ilyen kommenteket. Minden igénynek nyilván nem lehet megfelelni, nem is akarok, a HDR továbbra sem lesz angolkisasszonyok teadélutánja Light Dog Race-re átkeresztelve. Ezután is kemény kihívásra kell számítani. Ez az izzadság, a megpróbáltatás a próbatétel, a problémamegoldás, néha fájdalom és a könnyek világa. De ugyanakkor az örömkönnyeké a büszkeségé, a felemelő érzéseké és két szív együtt dobbanásáé is. Erre számítson, aki a pályára lép. Természetesen a kutyák miatt speciális helyzetben vagyunk akikre jobban oda kell figyelni.
Általam nincs elfogadható hiba. Tolerancia nyilván van, és nem harapom le senki fejét, de a tetteknek, így a hibáknak is mindig következményei vannak, és azt bizony vállalni kell.
Megfordítottam a nézőpontot. Lefutottam a pályát, szerencsére volt az akadálynál olyan aki nem ismert fel, így a versenyző szemével tudtam látni amit kellett. Így az egész rendezvényt úgy értékeltem mintha én is neveztem volna. Ezen a szemüvegen keresztül néztem meg melyik kritikát tartom jogosnak és melyiket nem.  Amiket annak tartok, azok miatt én is kritizáltam volna a rendezést. Valamint voltak apróságok a színfalak mögött, amiken szeretnék javítani. Attól, hogy nem vették, észre attól még ott voltak.

Az ok amiért billentyűt ragadtam pedig egyszerű. Elvem szerint, ha tükröt tartanak elénk bele kell nézni. Azt is lehetne, hogy valaki a megjelenés pillanatában törli a kommenteket, minthogy valahol teszik, de szerintem ez helytelen hozzáállás. Kell a visszajelzés és tudni kell elviselni ezt is. A dicséretben, a fényezésben fürdünk, a negatív dolgok elől meg a homokba dugjunk a fejünket? Ugyan már…na ez nem az a HDR lenne, amit szeretnék.

Volt olyan eset, amit így tudtam meg, egyszerűen másképpen nem jutott a tudomásomra. Képzeld, ha nincs kritika, akkor sosem tudom meg, hogy XY így vagy úgy viselkedett, és a következő HDR rendezvényen esetleg ismét ott feszít a HDR Staff pólóban. Pedig olyan viselkedésnek nincs helye nálunk, ami sajnos előfordult. Igyekszem a jövőben még jobban megszűrni ki dolgozhat velünk.  

A jövőben is kérem a visszajelzéseket. De ugyanakkor azt is kérem, hogy a kritika legyen korrekt, objektív és ne ítélkezzen senki felületes infók alapján. Az éremnek két oldala van. Meg lehet találni, kérdezzen, állok a rendelkezésére annak, aki veszi a fáradtságot és megkeres.

cc_img_0444.jpg

Én személy szerint csak a rajtszámos leázós mizériát láttam bakinak.
Tudod a magyarázkodás olyan, mint a segglyuk. Mindenkinek van belőle minimum egy. Úgyhogy ez esetben sem megyek bele. Mondjuk azt, hogy a cég, aki gyártotta, biztosan nem fog meggazdagodni a HDR által fizetett pénzből a jövőben. Már a következő versenyre más megoldást keresünk.

Alapvetően, a kommenteket olvasva, bőven-bőven a pozitív visszajelzések vannak túlsúlyban - ez azért adhat örömre okot, nem?
Természetesen! Amúgy is optimista típus vagyok, nekem a pohár félig tele van. Olyan dolgokat élek meg, amiket álmomban sem gondoltam volna. Sokkal, több személyes köszönő levelet kaptam, mint amennyi negatív kritikát. Többen írták, mondták, hogy a HDR megváltoztatta az életüket, új célt adott, életformává vált számukra a HDR. A célban valóban érezték azt, amiről szlogenünk szól. Azóta futnak, szorosabb lett a kapcsolatuk a kutyájukkal, egészségesebb életet élnek. Sőt van, aki a HDR miatt kapott az akadálypályák világára. Előtte nem futott most OCR rajongó lett belőle.

Az elismerés jól esik és hihetetlen módon inspirál a fejlődésre. Amikor olyan levelet kapok, amiben valaki elmondja a személyes történetét a HDR-el kapcsolatban megtisztelve érzem magam. Néha tényleg meghatódom egy-egy levélen. Volt, aki a rák legyőzését ünnepelte meg a HDR-en, ez volt a kitűzött célja. Egy vak fiú lefutotta versenyt és megköszönte, hogy milyen élményt adtunk neki. Én pedig ez úton is köszönöm Zsoltnak, hogy eljött és példát mutatott nekünk. Az ilyen emberek igazi hősök a szememben. Bombákat cseszegetni az egy dolog. De legyőzni a rákot, ezt nálunk ünnepelni vagy vakon végig menni a pályánkon? Na az már valami!  
Az ilyen történetek mik, ha nem az ember munkájának az igazi elismerése? Az ilyen visszajelzések nélkül más lenne a HDR. Ezek olyan katalizátorként hatnak a csapat minden tagjára, amit mással nem lehet pótolni. Elemi része a működésünknek és hálásak vagyunk az ilyen emberek támogatásáért.   

Melyik volt ennek a versenynek azon része, amire igazán büszke vagy?
Sok ilyen rész volt. Először is a HDR Staff azon tagjai, akik elképesztően kemény és jó munkát végeztek. Megfelelő empátiával, odafigyeléssel, profin tették a dolgukat, ahogyan elvárom. Mindenképpen meg kell említenem Juditot és Tibort, valamint Szabolcsot, így négyen alkotjuk a HDR felső vezetését. Nélkülük sehol nem lenne a HDR. Nagyon büszke vagyok a munkájukra.
Szintén büszkeségre ad okot, hogy a magyar kutyás szakma színe-java ott volt, mind civil mind egyenruhás vonalról, és elismerően nyilatkozott a versenyről. Fel sem tudom sorolni, az ország összes szegletéből összesereglett kutyaiskolákat, kutyakiképzőket, menhelyeket akik megtiszteltek minket a jelenlétükkel. De ugyanezt elmondhatom a OCR irányból is, hiszen Fábián Miki tartotta a bemelegítést és sok-sok rutinos Spartan versenyzőt láttam a pályán. Egyesítettünk két világot, találtunk egy közös halmazt. Ez nagyon jó dolog.

A versenybírók, akiket rajtnál láthattál, régi kutyás barátaim, volt kollégáim, kutyakiképzők kiváló szakemberek, sok-sok év rutinnal a hátuk mögött, az ő munkájuk miatt is van miért kihúznom magam.

116b76e3dcb13a6ed6222e405fc8df5f-xlarge.jpg

Csodálatos dolognak tartom, hogy Magyarország legnagyobb létszámú kutyás sport rendezvényén nem történt baleset. Egy átlag kiállításon is előfordul, hogy varrni kell kutyákat. Nálunk összesen 2 kutyát látott el az állatorvosunk. Egyiküknek egy izom problémája volt a másikat pedig a hőség miatt vitték be, de messze volt a hőguta állapotától. Nyilván jobb lett volna, ha egyet sem, de több mint 700 kutyából jónak tartom. Természetesen mindkét kutyust szakszerűen ellátták. Szerencsére sem a Tetovált Állatmentők által biztosított mentőautót sem pedig a Murmuczok Állatkórház készenlétbe álló munkatársai szaktudását nem kellett igénybe vennünk. Akiknek ez úton is nagyon köszönjük a készenlétet!
Tudomásom szerint ember sérültünk sem volt komoly, egy versenyzőnek ment ki a bokája, a mentősök ellátták őt is.

Így az kell mondanom, a versenyzőinkre vagyok büszke, akik odafigyeltek a kutyáikra és egymásra. Valamint fontos, hogy jól szocializált, kutyaiskolába járt párosok jöttek. Tehát kutyatartási kultúrából jelest érdemelnek a versenyzőink.  
Felelős gazdaként kezelték a helyzeteket és ami különösen tiszteletre méltó, hogy voltak akik el tudták engedni az egójukat és a kutyájuk érdekében kiállni a versenyből. Nemes lélekre vall, ha valaki a saját egyéni sikere miatt nem hajszolja bele a kutyáját olyanba, ami árthat neki. Gondolok itt az extrém meleg körülményekre. Van kutya aki ezt jobban bírja, van egyed aki kevésbe. Ezt a gazda felelőssége felmérni és dönteni.

De be is fejezem mert lassan oscar gála átadó jellegű köszönő beszéd lesz a válaszomból…és a kutya sem olvassa el.

442adb76cb806d095b08712c0847af84-large.jpg

Most először volt gyerek futam is? Nagy sikere volt? Hányan indultak stb?
Igen ez volt az első, tavalyi visszajelzések és kérések hívták életre. A sikert ez esetben nem az indulók számában mérem. A Junior sokkal inkább arról szól, hogy a gyerekek ismerkedjenek a kutyák világával, lássák milyen felelősséggel jár ha egy érző lény van a gondjaikra bízva.

Hány munkatárs/segítő dolgozott a verseny napján. Nekem úgy tűnt, hogy mindenhol ott vannak :)
Több mint 100 ember dolgozott aznap, ebben benne vannak az alvállalkozóink alkalmazottjai is.

Nyilván kell idő a gondolatok, tapasztalatok rendezésére, de kis pihenés belefér-e neked személy szerint? Mert hogy jön a Wild és lengyel futam is.
Bele persze. Bele kell, hogy férjen nem lehet végtelenségig feszíteni a húrt. Sok a munka nyakunkon a két verseny, de pihenni muszáj. Szombaton bele is fért egy kis lazítás, ahogyan néztem a hátad 'Barcikán.

A lengyelországi futammal kapcsolatban már szinte minden kész, vagy hogyan állnak ott az előkészületek?
Ó dehogy van kész, nagyon sok munka van még hátra a csapat minden tagjának. Nekünk és a lengyel kollégáknak is. Talán már kiheverték a Base sokkját amikor futócipőt húztak a kérésemre és sárosan a célba érve kicsit átérezték a HDR hangulatot.
A pályát kiválasztottuk ideális helyszín, a Dąbrowa Górnicza-i eredetileg Moto Cross pálya, vannak vele terveim a jövőre nézve. Régiós HDR központnak szánom, feltéve ha most jól debütál. A szervezés folyik, a lengyel fb oldalunkon 5 nap alatt 1000 fölé ment a követők száma, reménykeltő, de ez még csak a kezdet. Szeptemberig még többször ki kell utaznom, van munka bőven.

cc_img_9956.jpg

Tudom, hogy elég kritikus vagy saját magadhoz is. De most, pár héttel a verseny után, egy tízes skálán hogyan értékelnéd a 2. HDR versenyt?
Ha a versenyző szemével nézem, aki nincs tisztában azzal, mi miért van és mi folyik a háttérben és nagy ívben tesz arra, hogy a szervező is ember, akkor hetes. Ha mint ötletgazda és vezető, aki pontosan tudja, hogy mennyi és milyen megfeszített munka van a háttérben akkor nyolcas. A célom az, hogy a versenyzői énem szemében is elérjem minimum a kilenc és felet, akkor mint szervező azt mondhatom, hogy ez 9,9 azért nem 10 mert mindig kell, hogy legyen hova fejlődni.

 

Fotók: CyberCat Photo és Vizslafotózás.hu (további képek itt és itt)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://ocrmagazin.blog.hu/api/trackback/id/tr2012607907

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.