III. GróTrapp, 2017.05.27 @Zalaszentgrót

2017. május 29. 13:30 - ocrguest

Ebéd utáni szieszta helyett inkább egy győztes futás

front.jpg

Főző Dani barátunk tavalyi GróTrapp épphogy lemaradt az első helyről, némi keserű szájízt kölcsönözve a következő egy évre, de Dani nem az a fajta csávó, aki csak úgy hagyja az ilyet elmúlni. Inkább idén is visszatért Zalaszentgrótra és újra nekiveselkedett, hogy megmutassa, hogy...

Az idén már harmadik alkalommal vettem részt szülővárosom akadályfutó versenyén, a Grótrappon,  az előző két versenyen mindig sikerült szintén dobogóra állnom. Kicsit aggódtam, hogy mennyire leszek kipihent a versenyre, hiszen a múlt hétvégém dupla versenyhétvége volt. Mind a kettő Hajszán (Pannon- és SuliHajsza) szerettem volna jól teljesíteni, ezért tisztességesen elfáradtam vasárnapra. A hét első pár napját pihenésre és regenerációra szenteltem, majd jött pár edzés és pénteken még egy kis sportmasszázs, relax, pakolás és fejben készülődés a versenyre. Végül eljött a rendezvény napja. Verseny előtt még beiktattunk egy kis rokonlátogatást, majd könnyű ebéd és irány a Szent Gróth Termálfürdő, ahol a verseny megrendezésre került. A rajtcsomag átvétele után már el is kezdtem a bemelegítést, majd felsorakoztunk a rajtnál. Én a legelső futamban indultam, hogy ne legyen torlódás az akadályoknál. A rajt számomra kicsit érdekesen alakult, mert hozzászoktam ahhoz, hogy a rajtkor hangosan visszaszámolnak vagy a versenyzőknek egy óra mutatja a visszaszámlálást. Mivel az én rajtomban egyik sem volt, váratlanul ért a rajt. Nagyon rosszul kaptam el és így egy nem várt sprinttel indítottam a versenyt. Szerencsére sikerült felzárkóznom a második helyre és ekkor kicsit megnyugodtam, megtaláltam a pulzusom és az egekből újra lehoztam. Innentől szinte minden simán ment. Kb. egy kilométer után az élre álltam és gyors tempót diktáltam. Ekkor három akadályt már teljesítettünk is és jöttek a szalmabálák, melyeken át kellett mászni. Ezután következett a szögesdrót alatt úszás. Igen úszás, nem kúszás. Ugyanis az önkéntesek folyamatosan locsoltak minket és a pályát tűzoltótömlővel, így állt a víz a szögesdrót alatt. Ez nekem kifejezetten tetszett, hisz nagyon meleg volt és jól esett egy kis hűtés, emellett gyorsabban tudtam teljesíteni az akadályt. Aztán irány az erdő! Átkeltünk a gumirengetegen, átkúsztunk egy kötélháló alatt és egy kis ösvényeken is futottunk. Majd következett egy olyan akadály, amikor alacsonyan kifeszített kötelek alatt kellett átmásznunk.

18762668_1465866746810268_317937117_n.jpg
A rajtszám felrögzítéséhez egy gumit kaptunk, ami nekem sajnos itt elszakadt és leesett rólam a rajtszám. Az akadály után találkoztam egy önkéntessel, akinek mondtam mi történt és ő javasolta, hogy keressem meg az elhagyott rajtszámomat. Kicsit ideges lettem és gyorsan irányt váltottam. Szerencsére hamar megtaláltam, gyorsan bele a gatyába és futás tovább! A kereséskor szerintem a többi versenyző azt hihette, hogy nem vagyok normális, mivel szembefutottam velük. Gyorsan sikerült újra az élre állnom és folytatódhatott a verseny. Jött a homokzsákcipelés, itt futottam a zsákkal egy kis karikát. A Zala folyóban a fürdőzést már nagyon vártam, szintén jól esett. Kicsit déjá-vu érzésem volt, amikor a Zalán keltem át, hiszen Spartanokon is mindig térdig érő vízben szoktam futni.
A fürdőzés és a palánk után jófejek voltak a szervezők, mert megmásztattak velünk egy meredek kis dombot. Rendesen kimelegedtünk mire felértünk a zalai dobtetőre, majd irány le nagy sebességgel a fesztiválterület fele, ahol egy konténer várt ránk vízzel és jéggel tele. Ez kifejezetten jól esett az izmaimnak! A célegyenes előtt, pedig aki még eddig nem lett elég sáros, most az lehetett! Ugyanis három csúszós vízzel teli árkon kellett átkelnünk, majd egy visszafordítókanyar következett és jött a vizesárokban az alacsony fadeszkák alatti kúszás. Utolsó akadályként pedig a kötelek alatt egy kis hempergés várt ránk, azaz dagonyázás malacmódra a sárban és irány a cél! A célegyenesben még nyomtam egy sprintet, mivel a második versenyző csobbanását már hallottam magam mögött. Sikerült elsőnek beérnem és ezzel megnyertem a III. Grótrapp-ot.

18788430_1465866633476946_58070378_n.jpg
A célba éréskor az előző évekhez képest újítottak a szervezők, aki teljesítette a távot, annak a célban akasztották a nyakába a megérdemelt érmet. Ennek kifejezetten örültem, hisz egy aranyos kissráctól kaptam meg a befutóérmet, amit a menedzserem (anyukám ) meg is örökített. Összességében jó hangulatban telt a verseny, jól éreztem magam. Az eredményhirdetésre viszont nagyon sokat kellett várni és nem is tudták kihirdetni teljesen az eredményeket. Csak az abszolút három legjobb női és férfi versenyzőt, illetve a három legjobb csapatot hirdették ki. A többi versenyző, akik arra vártak, hogy megtudják a kategóriánkénti eredményüket, kicsit csalódottak voltak, hisz mindent beleadtak és ők is fel szerettek volna állni a dobogóra. A jövőben remélem ez máshogy lesz. A szervezők azonban megígérték, hogy a Facebook-ra később feltöltik a ki nem hirdetett eredményeket is és a díjakat kipostázzák a nyerteseknek. Végezetül még egy kis észrevételem lenne a versennyel kapcsolatban. A legtöbb verseny a délelőtti órákban kerül megrendezésre, az én szervezetem is így van beállva. Így volt plusz egy akadály számomra a versenyen. A jövőre nézve azt tanácsolnám a szervezőknek, hogy tegyék délelőttre a verseny időpontját. Összességében azonban jól éreztem magam és új élményekkel, tapasztalatokkal gazdagodtam.
Köszönöm a szervezést a Grótrapp csapatának!

18763398_1465866596810283_1899377262_n.jpg

Beszámoló: Főző Dániel

 

Szólj hozzá!
Címkék: 2017 grotrapp

A bejegyzés trackback címe:

https://ocrmagazin.blog.hu/api/trackback/id/tr9912547257

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása