Spartan Race Veszprém Sprint, 2017.04.01. @Veszprém

2017. április 02. 09:15 - sebiszabi

Tökéletes szezon nyitány

17545515_1768036040178490_871633761402617832_o.jpg

13.30 és 5182. Ez a két adat határozta meg a szombat délelőttömet. 13:30-kor indult a futamunk és 5128 a BIB ezt kell valahogy összeszedni előtte. Ilyen későn Spartan Race-en még nem indultunk fura is volt az egész, hogy a reggelbe egészen sok dolog belefért, mielőtt megindultunk Veszprémbe. Például az, hogy rendesen reggelizzek, hogy a neten nyomon követve lássam, hogy Tóth Ádi, az ufó, akkora időt futott (35:26), hogy még leírni is pironkodva mertem - látatlanban én ennek az időnek a háromszorosával is kiegyeztem volna. Azt is láttam, hogy Gyurcsó Andi behozta lábbeliket a második helyre. Mindkettőjüknek innen is hatalmas gratula. Szóval mire a futó- és útitársakat összeszedtük és megindultunk délnek, mint a vadlibák, úgy láttuk, hogy kényelmesen oda is érünk, de a biztonság kedvéért lendületesre vettük a figurát, hogy mindenre maradjon idő. A parkolás és annak irányítása tökéletes volt, jöhetett a negyed órás séta Betekints-völgybe, a fesztiválterületre. A Spartan Race szépen be is lakta helyet, amit a Séd-patak ízlésesen kettészelt. Rajzolni sem lehetett volna szebbet. Regisztráció - TOI TOI - Bagcheck - bemelegítés menün végighaladva igyekeztünk magunkat versenyhangulatba hozni több-kevesebb sikerrel. Közben csomó ismerőssel pacsizás a “miújság, hogy ment, milyen a pálya” alapkérdések mentén. Közben megnéztük a pálya legelején a Nagy Emelkedőt és a legvégét: a Séd-patakban futást, a rohadék Olympust, a pancsolást.

17632302_1768037256845035_5760781646305479967_o.jpg


Aztán végre fél kettőkor jött a füst, mi meg elszaladtunk. Az elején igyekeztünk az elejével tartani, hogy azon a csoda emelkedőn ne kerüljünk dugóba. Tempós taposás felfelé, nem is kellett sok idő feljutni, akkor indulhat a futás. Na, itt azért éreztem, hogy az elmúlt három percben mit is csináltam, a combjaim nem akartam menni - de aztán rávettem őket, hogy mi a dolguk. Laza erdei ösvényeket futkározás határozta meg a verseny hátralévő nagyobb részét. Azért a beígért 25 fok megjött és nem is nagyon szerettem, de azért sikerült haladni. Akadály szempontból pálya elejét a klasszikus Spartan slágerek uralták (bár a szögesdrót akadály masszív hosszú volt), nagyjából a szokásos eredménnyel is: egyensúly és a A-monkey off, a dárda kevésen múlott, de kiesett, a kötélmászást megpróbáltam, de rájöttem, hogy elfelejtettem a technikáját, annyira régen csináltam - nincs ez jól. Szóval a pálya ezen szakaszán gyűjtöttem 120 burpee-t, de legalább egyre gyorsabban tolom őket. Lendületes memory recall, messziről nekifutásból kiabáltam a megoldást (meg is jegyezték, hogy “de sietős valakinek…”), aztán a pálya alsó részén egy tempós kis grasszálás az addigra már bokáig érő sárban. Itt volt egy kis fennakadás, mert egy kisebb csoport libasorban gondolta a Séd-patak partján a sétálást.

17632049_1768034873511940_3698023273839036518_o.jpg

Egy vagány margitszigeti srtg-s lánnyal kiokoskodtuk egy másodperc alatt, hogy inkább csapassuk a patakban, úgy gyorsabb lesz - igazunk lett. A víz hideg volt, de nem kellett túlgondolni, mindjárt a fesztiválterületen vagyunk. Igyekeztem tempózni a patakban, néha megbillentem, de azért majdnem futottam. A patakban szaladást két szösszenetre azért megszakították a pályakészítők - innen is köszönöm áldozatos munkájukat -, egyrészt a multirig miatt (sose ment, most se) és az új akadály kombóért. Vizes cipővel és vizes-saras kézzel odaállok az Olympushoz, mert még ilyet nem láttam, de az első mozdulatnál vége is van. Sejtem, hogy kéne csinálni, száraz akadállyal talán még esélyes is lehetne, de nem véletlen tervezték a patak mellé. Ötletes, de ez egy rohadék akadály volt - nem tudom, hogy a nap folyamán ez hány embernek sikerült a hétezerből. A kötelező 30 burpee után megmásztam gyorsan a Starway To Sparta-t, ami hát egy tériszonyosnak elég magas...a végére még egy kis patak, pancsolás, A-Cargo és a tüzike.

17637195_1768034906845270_1258999133677063833_o.jpg

Ilyen Spartan Race versenyem még úgy se volt: az elején a hangulatom rottyon és ahogy tekertem le a kilométereket, annál jobban jött meg a kedvem az egészhez. A végén konkrétan már körbevigyorogtam a fejem, annyira jól éreztem magam. Rövid, de jól összerakott pálya volt ez, mondjuk én a zsákcipelést kicsit hiányoltam. Van egy olyan érzésem, hogy az elsőbálózók számára lett a pálya így kialakítva. Hétezer induló között rengeteg kezdő Spartan arc volt és nekik a kedvét nem “volt szabad elvenni”, inkább lett egy rövidebb és kevesebb szintes pálya, kevés kínzással és sok mókával. Ettől függetlenül a rutinosabb rókák is megtalálhatták a számításukat, hiszen ott volt új akadályként az genyó Olympus és végre lett egy olyan pálya, amin tényleg lehet jó időt futni, lehet csapatni.


A szervezésért pedig külön csillagos ötös Spartan Race Hungary teljes csapatának (beleértve természetesen az önkénteseket is), mert ha erősen gondolkodom, akkor sem tudnék olyan dolgot felidézni, amibe úgy istenigazából belekötnék. A parkolástól a rajtcsomag átvételen át futamok indításáig minden tökéletesen olajozottan ment. Továbbá az, hogy a hétezer ember úgy mászta meg a Gulya-dombot, hogy senkitől nem lehetett hallani egy indulatos szót sem torlódásról, fennakadásról stb., külön dicséretes. Tökéletes szezon nyitány.

FOTÓK: Tóth József Figura (további fényképek itt)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://ocrmagazin.blog.hu/api/trackback/id/tr3112394605

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása